Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - FIGYELŐ - Szinkovich Márta: Lengyelországi tapasztalatok / 227–235. o.

FIGYELŐ Szinkovich Márta: LENGYELORSZÁGI TAPASZTALATOK Lengyelországi tanulmányutamra 1974 november végén került sor a kulturális egyezmény keretében. Magyarországon ismeretes a lengyel levéltárügy magas színvonala. A lengyel levéltárakat az elmúlt években több magyar levéltáros kereste fel, részben tapasztalatcsere, részben hungarica-gyűjtés céljából. Szívesen beszélnék a következőkben a lengyel városok szépségéről, amelyet a borús téli idő sem tudott elrejteni, arról a benyomásról, amelyet a nemzeti kultúrkincsek gondozásában megnyilvánuló műízlés és patriotizmus együttes jelenléte vált ki a látogatóban, vagy a lengyel emberekkel való találkozások élményéről. Feladatom most mégis az, hogy azokról az ismereteimről számoljak be, amelyeket munkaprogramom végrehajtása alkalmával szereztem. Elöljáróban azonban, úgy vélem, nem lesz haszontalan, ha néhány szóval a lengyel levéltárügy múltjára is kitérek. Az állami levéltári hálózat kiépítése Lengyelországban 1919-ben indult meg, a szuverén lengyel állam megalakulása után rövidesen. Az állami levéltárügy kezdettől központosított volt: a Kulturális és Oktatásügyi Minisztérium felügyelete alatt megszervezett Állami Levéltári Szekció kezdetben 13 levéltárat fogott össze, majd ez a sáám 1939-ig 19-re gyarapodott . Ha a mai helyzettel hasonlítjuk össze ezt a helyzetet "szűk keresztmetszetű"-nek mondhatjuk, mind az intézmények, mind a személyi állomány tekintetében. Mégis, az állami levéltári szervezet már a két világháború közötti években jelentős eredményeket mutatott fel: megjelent egy levéltári kézikönyv K. Konarski tollából; 1927 óta folyamatosan kiadásra került az "Archeion", a lengyel levéltárügy szakfolyóirata, s legalább ilyen jelentősége volt annak, hogy az állami levéltári hálózatba tartozó levéltárak őrizetében levő iratanyag túlnyomó részét rendezték, leltározták, s közülük sokat publikáltak. Húsz év alatt, tehát 1919-től 1939-ig a levéltárügy szilárd megalapozást nyert Lengyelországban. Ezeknek az alapoknak tartóssága azután sajnálatosan nehéz próbát állt ki a német megszállás éveiben. A fasiszta barbárság a levéltári anyagot éppen úgy nem kímélte, mint a lengyel nemzeti kultúra egyéb értékeit . A levéltárakból nagy mennyiségű dokumentumot 227