Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Kovács Béla: A peremlyukkártya alkalmazása a levéltári munkában / 197–207. o.

szerbe beosztott számkódját két, három, esetleg négy betűvel jelzett mező meghatározott lyukasztásával rögzítjük a következő módon. , A számjegyek ábrázolására egy mezőn belül mindig két-két lyukat vágunk ki, mégpedig vagy két egymás fölötti lyukat mély kivágásként, vagy két, a mezőben egymás mellett fekvő lyukat sekély-kivágásként. A nyomtatott 1, 2, 4, 7 alapszámokat mély kivágással jelöljük, az összeadással képezhető számokat pedig két sekély kivágással az alábbi séma szerint 0 = 4 és 7 sekély 5 = 1 és 4 sekély 1=1 mély 6 = 2 és 4 sekély 2=2 mély 7=7 mély 3 = 1 és 2 sekély m 8 = 1 és 7 sekély 4 = 4. mély .' 9 = 2 és 7 sekély Több, betűvel jelzett lyukmező egymás mellé csoportosításával két, három, négy számjegyet ábrázolhatunk a decimális rendszerben. Ügyelni kell arra, hogy az egymás mellé csoportosított lyukmezők mindegyikében el kell végezni a kimetszést. Három számjegyű számkódok használata esetén pl. az egymás mellé csoportosított ABC mezőkben a helyi értéknek megfelelően az ^12 számot ágy lyukasztjuk, hogy az A mezőben az 5-ös, a B mezőben az l-es, a C mezőben a 2-es számot lyukasztjuk a fentebb említett módon. A 6-os számjegy lyukasztása ebben az esetben 006 formában történik. Három mező ily módori történő felhasználása esetén a tárolható információk száma 1000. (Lásd: 2. ábra.) Láthatjuk tehát, hogy additív kódolás alkalmazásával a kártya felvevő kapacitása nagymértékben megnő, de a fogalmakat, előzetesen számokká kell átkódolnunk. Ennél a rendszernél különös gondot kell fordítani arra, hogy egy csoporton belül csak egy jellemző ismérvet ábrázoljunk. Több fogalom egy lyukmezőbe sorolása nagymennyiségű hibás kártyát eredményezhet. Kombinációs kód E kódolási rendszer célja is az információk növelése, de a különféle kombinációs kódokat csak akkor érdemes használni, ha nem vesznek igénybe 8 lyukpárat (azaz két, betűvel -jelzett mezőt). A kombinációs lehetőségek meghatározására a következő képlet szolgál v = n (n - 1) ahol v = a kombinációs lehetőségek száma n = a felhasznált lyukpárok száma 8 lyukpár esetén kombinációs kóddal a fenti képlet alapján 56 információ rögzíthető, additív kódolással viszont 100. A kombinációs kódokat ritkábban használjuk, mert a levéltári gyakorlatban általában elég lyukpár áll rendelkezésre egy adott információmennyiség rögzítésére. Példaképpen a kombinációs kódok közül a negyedévek és hó'napok lyukasztási sémáját említem, amelynek jelölésére négy 199