Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - FIGYELŐ - Szekeres József: A belgrádi városi levéltár új épülete / 467–481. o.

Az un. szociális helyiségekből az épületben összesen 2x2 WC és zuhanyozó található az egyik a földszinten, a másik az első emeleten. A női és a férfi zuhanyozók 2-2 WC kagylót, 2-2 zuhanyozót és 1 fürdőkádas kisebb szobát magukbafoglaló helyiségcsoportból állnak. A szociális helyiségek között l-l gadrób található. A földszintiben — terveik szerint — valamennyi dolgozó részére kötelező' átöltözési lehetőséget kivannak biztosítani: ami annyit jelent, hogy a dolgozók e helyiségben kötelesek kabarjaikat és fel sőruházatukat a levéltár által adott munkaruhákra átcserélni. A bejárat melletti ruhatár a továbbiakban csakis a kutatók, ügyfelek felső' ruháinak elhelyezésére szolgál. Az intézkedés megvalósítása kiküszöbölné a munkaszobákban elhelyezett fogasok használatát és bizonyos anyagvédelmi szempontok is ily módon jobban érvényesithetők lennének. Véleményem szerint a 2-2 zuhany, WC kevés a 62 embernek, mert a munkaidő'alatt is bizonyos várakozásra kényszerit — néha egyszerű kézmosási lehetőségre is várakozni kellett — másrészt a munkaidő' befejezése közeledvén, egyesek már jóval korábban kimentek zuhanyozni, nehogy hosszabb ideig legyenek kénytelenek sorba állni. Nem látom indokoltnak továbbá az emiitett helyiségeknek a raktáraktól való távolabbi elhelyezését — pl. a második emeleten, ahol van raktár és munkaszobák is — nincsenek mellékhelyiségek. A levéltárnak két tanácsterme van: az igazgatói tanácsterem max. 10-15 fő' befogadására alkalmas', itt fogadják a bel- és külföldi fontosabb látogatókat s tartják a vezetői megbeszéléseket. A nagy tanácsterem 60 személy részére elegendő'. Igy a levéltár összlétszáma részére sem megfelelő', még kevésbé alkalmas konferenciák, tanácskozások lebonyolítására. Ilyenek rendezése esetén — ami elég gyakori - a levéltár az egyetemen, vagy más, a központban fekvő' nagyobb tudományos intézményekben bérel termet. E megoldási lehetőséget azonban ma már erősen kárhoztatják. Véleményük szerint egy nagy befogadóképességű 200-250 fős tanácsterem létesítése minden egyes levéltár számára lényeges a nagy résztvevőiétszámu, fontos tudományos és várostörténeti konferenciák saját házon belüli megrendezésének biztositására. A levéltár technikai részlegei közül elsőként a poré

Iszívógépet tekintettem meg. Ez a gép saját tervezésű, s a belgrádi Radulesca villamossági gyár állitotta elő egyedi példányként. Egy munkamüvelet folyamán — az anyag porosságától függően — 1-2 ifm. iratmennyiség helyezhető el benne. Ezt követően a gépet becsukják — vákuumos tér alakul ki — s egy nagyteljesítményű szívógépet kapcsolnak be, amely porzsákba gyűjti a leszivott port. Az elhasznált, részben poros levegő a klimaszabályozó szerkezet kivezető csatornájához csatlakozik. Nagyon poros anyag esetén a dolgozó a félig nyitott gépbe rakja az iratokat, bekapcsolja a szívó berendezést s szűkség szerint keféli, rázza a poros iratokat. Ez a munkafolyamat időigényesebb, de ugyanakkor eredményesebb, mint a félautomatikus eljárás. A gépet az anyagmozgató csoport dolgozói üzemeltetik. Minden egyes doboz porelszivasra kerül, mielőtt a kutatóba vagy a tematikai feltárást végző dolgozók részére kiadják. Ugyancsak porszívózzák az anyagot a bedobozolás előtt is. Megrendelték már a gép továbbfejlesztett változatát. E gép — a román porelszívó gépekhez hasonlóan — egyszerre rázza, ütögeti és portalanítja az iratokat. A restaurátor műhelyben s a soron következő egyéb részlegekben is csupán a berendezés megtekintésére volt lehetőségem. A speciális munkák technológiájának 474