Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - FIGYELŐ - Degré Alajos: A francia levéltárak ismeretterjesztő munkája / 455–461. o.

Hugó idejében csak az Ile de Francé, Szép Fülöpnek már kiterjedtebb területe volt, de amelyből még a mai Franciaország igen nagy részei hiányzanak, IV. Henrik Franciaországa stb. Ehhez a kiállításhoz egy diavetitő terem is tartozik, amelyben a kiállításon bemutatott iratfajták variációi szemlélhetők — eseti válogatás szerint — vetítve. Csatlakozik hozzá egy 100 férőhelyes moziterem, amelyben minden csütörtökön (ez Franciaországban iskolai szünnap) délelőtt dokumentumfilmeket vetítenek. A diákok tanárok vezetésével csoportokban jönnek el, a film vetítése előtt rövid tájékoztatót, utána magyarázatot kapnak részben a kisérő tanártól, részben az oktató szolgálat tagjától. A filmeket előre meghirdetett éves terv szerint vetítik. A filmek nem tematikus rendben követik egymást, hanem igyekeznek nagy változatosságot mutatni. Pl. az egyik film a középkori várakról, a másik Jeanne d'Arc-ról szól. A következő' csütörtökön az egyik film a nyomdászat történetéről, a másik a vallásháborúkról szól. Minden csütörtök délután e teremben filmklub van, amelyre a diákok egyedül, kedvük szerint jönnek el. Ekkor történelmi játékfilmeket vetítenek ugyancsak éves terv szerint, pl. egyik alkalommal Rossellini Róma nyílt város c. filmjét, máskor Eisenstein Knyaz Potemkinjét stb. A vetítés után az oktató szolgálat egyik tagjának vezetésével megvitatják a film korhüségét, az események valódiságát, a filmben alkalmazott torzítás okát stb. Az állandó kiállításon az iratokhoz csak egészen kurta, egysoros magyarázó feliratot alkalmaznak, ellenben elég olcsó leiró vagy magyarázó szöveget árusítanak, az iskolás csoportoknak pedig magyaráznak. A kiállítás ugyanis minden nap nyitva van a közönség előtt is, 2 frank belépődíjért, de naponta négyszer fogadnak iskolai csoportokat, amelyeket az oktatási szolgálat magyarázattal kísér végig a kiállításokon, bemutatva egy levéltári raktárt is. A bemutatott raktárterem még Lajos Fülöp korában kapta gyönyörű tölgyfa berendezését, az ott tárolt államtanácsi jegyzökönyvek nagyon dekoratív képet mutatnak, de számos okból nem nevezhető' a mai levéltári raktározás mintaképének. Egy-egy kisebb teremben állandó kiállítás mutatja be a francia polgári forradalom és a császárság főbb dokumentumait. Ezek a kiállítások nagyobb diákok számára készültek, kevésbé dekoratívak, szigorúan logikus tematikai felépítésűek, és meghökkentő' — de egyben az iratok épségét nagyon gondosan óvó módon vannak felépitve. Ez szinte nélkülözhetetlenné teszi a látogató csoport kisérését és a magyarázatot. Néhány különösen fontosnak látszó irat, így XVI. Lajos naplója, Napóleon végrendelete stb. állandóan ki van ugyan téve, légüres plexiüveg tokban, ami állítólag a fényártalmat teljesen kiküszöböli, a többi irat azonban a falra rneró^legesen, a kiállító szekrénybe be van tolva, egyenként két üveglap között. Az iratok külsején egy rövid felirat jelzi a tartalmat, a bemutatandó irat könnyedén kihúzható a szekrényből, és amikor az irat már teljesen ki van húzva, az üveglap két sarokvason elfordítható, és így az iratot a fallal párhuzamosan be lehet mutatni. Ezzel a módszerrel egyetlen kiállitási teremben nagyon sok irat tartható . Csoportra számítva, ilyen bemutató szekrények csak a falak mellett vannak, igy 20-30 tagú csoport könnyen elfér a kis teremben is, és végignézheti az iratokat. Az iratot ugyan bárki kihúzhatja (természetesen az üveglap kerete a sarokvasnál rögzítve van, ugy hogy szélével a szekrénybe kapaszkodik), de ez a kiállítási módszer elsősorban vezetett csoportok részére használható.