Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - ADATTÁR - Komjáthy Miklós: Titkos konferenciai jegyzőkönyvek 1872-ből / 437–443. o.

Nagy lendülettel és szines fantáziával képviselt koncepciójának azonban csak részben nyerte meg a titkos konferencia résztvevőit. Kuhn hadügyminiszter ellenkezése és Albrecht fólierceg nagyonis tárgyilagos és fanyar észrevételei az oroszországi mocsarakban és kegyetlen télben viselendő' háború leküzdhetetlen nehézségeiről arra elegendők voltak, hogy a konferencia a továbbiakban csupán egy, pár esztendő' múlva lehetséges, háborúra való félkészülés részletkérdéseit tárgyalja meg, Andrássy külpolitikai koncepcióját azonban mindenestől ne tegye magáévá. A most napvilágra került jegyzőkönyv-részletek kapcsán legyen szabad felelevenítenem az 1968 májusában, Pécsett tartott osztrák-magyar szimpozion vitáját Andrássy Gyuláról ./l6/ A vita Novotny gráci professzor előadása nyomán bontakozott ki, elsősorban magyar történészek között. Novotny Andrássy legnagyobb hibájának azt tartotta, hogy sohasem tett semmit Bismarck ellenében. Diószegi István lényegében helyesnek tartotta a gráci professzor Andrássy-portréját. A magyar historikusok közül azonban Gonda Imre és Angyal Endre, ha más-más oldalról is, élesen szembefordult Novotny felfogásával. Gonda ugy vélte, Andrássy nem függött túlságosan Bismarcktól, Angyal ezzel szemben egyenesen a Monarchia és Magyarország sírásójának nevezte Bismarcktól való, szerinte, szolgai függése miatt. A Lutz publikálta protokollumok Diószegi és Gonda nézetének helyességét igazolják. A jegyzökönyvekben megörökített tárgyalások idején nemcsak, hogy Bismarcktól való függés nem, de még porosz szimpátiák sem jellemezték Andrássy politikáját. (Ebben a vonatkozásban tehát Diószeginek és Gondónak Angyallal szemben álló felfogása is némi módosításra szorul.) Az, természetesen, más kérdés, hogy Andrássy később, állandó kapcsolatba kerülvén a vaskancellárral, annak hatása alól nem vonhatta ki magát teljesen. Lutz kis közleményének célja, mint ciméból is kiderül, Andrássy külügyminisztersége kezdeti szakaszának, a külügyminiszter dinamikus, élesen oroszellenes politikájának eddig ismeretlen adatokkal való megvilágítása volt. Forráspublikációja nem teljes. A három napon át tartó tanácskozás második napi ülésjegyzőkönyvének második felét s az egész harmadik napi ül és jegyzőkönyvet, ahogy már utaltam is rá, mellőzte közleményében Lutz. Mégpedig azzal az indokolással, hogy ezekben csupán katonai részletkérdések (a tüzérségi szolgálati idő, a póttartalék kiképzése, vasutügy, utépités, erőditések stb...) kerültek megtárgyalásra, külügyi problémákról nem esett szó. A kutfőpublikáció nemcsak ismeretlen, hanem a kor és főszereplői megitélése szempontjából igen fontos, érdekes és mellőzhetetlen adatokat tett hozzáférhetővé. A forrás és a benne foglalt adatok kritikája tehát mind az osztrák, mind a magyar történészeknek elsőrendü feladata. Éppen ezért nagyon kell sajnálnunk, hogy Lutz kutfőközleménye nem teljes. A források adatait csak ugy értékelhetjük, ha ismerjük annak csonkitatlan szövegét s a szervet is, amelynek működése során a forrásként használt irat megszületett. Az 1872 februári titkos konferencia s a hozzá hasonló, legmagasabb szintű, bizalmas értekezletek hatáskörének, funkciójának tisztázásához elsősorban a tárgyalásokról készült protokollumokat, de sok egyéb adatot is fel kell dolgoznunk. A Monarchia legfőbb kormányszerve, a közös minisztertanács ülésein is, mint ezt az uralkodó nem egyszer hangsúlyozta, a legszigorúbb, hivatali titoktartás volt kötelező'. Miképpen nőttek ki a közös minisztertanácsból a még titkosabb konferenciák? Tudjuk, hogy pl. Bosznia-Hercegovina 24 441