Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - ADATTÁR - Komjáthy Miklós: Titkos konferenciai jegyzőkönyvek 1872-ből / 437–443. o.

politikáját, miben különbözött a korszakot alapvetően meghatározó hármas-szövetségi politikától. E kérdésekre alább magam is kitérek, előbb azonban szeretnék néhány szót szólni a javításokról és betoldásokról s ezek, valamint a iegyzőkönyvek alapszövege nyomán arról, miképp is illeszkednek az effajta konferenciák a Monarchia alkotmányos szervei közé? Mint fentebb utaltam rá, a legtöbb és leglényegesebb betoldás Andrássy Gyulától származik. Közülük is a legjelentősebb, egyrészt a külügyminiszter akkori politikájának lényegét megvilágító, másrészt a jegyzőkönyv értelmét megváltoztató, folyamatosságát megzavaró betoldást a február 17-i értekezlet jegyzőkönyvének végén olvashatjuk. Záró felszólalásában Andrássy annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy, ha Ausztria és Poroszország együttműködése a németországi statusquo fenntartásában biztositható, akkor már most lehetne kérni Berlinben, hogy Poroszország vegyen részt Ausztria oldalán az esetleges osztrák-orosz háborúban, majd igy folytatta: "und erbittet sich die allerhöchsten Befehle, in dieser Richtung in Berlin Schritte tun zu dürfen" . "Seine Majestöt"-hangzott Ferenc József válasza- "haltén den Moment hiezu für verfrüht." Andrássy február 18-án, a jegyzőkönyv szövegének láttamozásúkor, felszólalásának fentebb szószerint idézett részét a következőképpen módosította: "glaubt jedoch, dass eine Garantie von Elsass-Lothringen üns Verpflichtungen auferlegen würden, derén Einhaltung unter gewissen Verhöltnissen sehr schwer fal len dürfte, daher er für jetzt nicht dazu raten könnte"/2/. A jegyzökönyvek irattárba helyezése előtt, valószínűleg senki sem olvasta el még egyszer elejétől végig azok szövegét, különben észrevette volna, hogy Andrássy felszólalásának átírásával ugy megváltoztatta annak értelmét, hogy ilymódon Ferenc József neki adott válasza teljesen értelmetlenné vált. Lutz joggal tételezi fel, hogy a külügyminiszter eredeti javaslatának az uralkodó által történt elutasítása után kialakult felfogás ismeretében irta át a jegyzőkönyvet. Alkalmasint, ezért mondta, a módositott szöveg szerint, hogy Elzász-Lotaringia birtokának garantálása Németország számára, bizonyos körülmények között, olyan kötelezettségeket róna Ausztriára, hogy nem javasolná most Berlin felkérését az esetleges osztrák-orosz háborúban Ausztria oldalán való részvételre. Visszakozása ellenére kétségtelennek látszik, hogy Andrássy politikájának központi problémája az orosz veszély leküzdése volt. Nem tartozik ide annak eldöntése, hogy vélt, vagy valóságos, netán éppen akut veszély volt-e ez az Osztrák-Magyar Monarchiára, csupán mint a külügyminiszter politikájának orosz-központu voltára igen jellemző' passzust kívántam e sorokat idézni. Ha lehet, még jellemzőbb erre az az egyszavas igazítás, amelyre ugyanebben a protokollumban bukkanunk. Andrássy e jegyzőkönyv gerincét alkotó, külpolitikai expozéjának abban a részében, amelyben Oroszországgal kapcsolatos álláspontját fejti ki, azt mondta, hogy a jelenlegi orosz cár német, a'trónörökös orosz beállítottságú. Az "orosz" jelzőt Andrássy,. a jegyzőkönyv átolvasásakor, "moszkovitá"-ra változtatta ./3/ Lehet, hogy csupán azért, mert ebben az összefüggésben az "orosz" jelzőt színtelennek, a moszkovita" szót pedig, hisz orosz cárról mondta, kifejezőbbnek találta. Lehet, de arra is kell gondolnunk, hogy a moszkovita szónak, kivált egy nem-orosz ember esetében, pejoratív értelme van, kb. olyan, mint amikor a német 11 Magyaré"-t mond "Ungar" helyett. A szóhasználat, fórképp az, hogy e szó a jegy438