Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - ADATTÁR - Kálnoki Kis Tamás: Kelemen Lajos / 419–436. o.

1918 elején végre megérkezett kinevezése a levéltárhoz. Ezzel megkezdődött "nem az élet robotjának, hanem örömnek"/49/tekintett, mégis " idegmorzsoló"/50/foglalkozása. Már márciusban, amikor megköszönte Veress Endrének a kinevezése alkalmából küldött jókivánságait, arról panaszkodott, hogy "... minden nap tépnek szét apró-cseprő' és sokszor léleköiő dolgokkal. ."/51/ Ezt a kezdetet később aztán csaknem intézményessé vált zaklatás követte. "Futok, keresek, kiszolgálok, összeolvasok.. .főnök, irnok, szolga mind belőlem telik ki.. ."/52/ Munkatársak nélkül, egyedül látta el azt a munkaterületet, amelyet korábban Veress Endre harmad-, sőt olykor negyedmagával végezhetett és mint irta "ezen felül még a kézirattár is az én munkaköröm" ./53/A kutatók és szivességkérÓl< hada olykor ellepte és valósággal tragikomédiába illő helyzet elé állitotta Kelemen Lajost. "Oly mindentudónak hisznek sokan — irta meg 1934-ben egyik jellemző' kutatási esetének történetét — hogy tavaly tavaszon Számosujvárról egy Matolcsi nevű ember egyenesen azzal jött be hozzám onnan, hogy én mondjam meg neki, hogy ki volt az ő nagyapja? Rendkívül elcsodálkozott, nem azon, hogy őnem tudja, — mert azon én csodálkoztam, — hanem azon, hogy én azt hogyan nem tudom, mert neki azt mondták, hogy én mindent tudok, minden családról. Még intelligensnek mondott emberek is képtelenségeket hisznek tudásomról, melynek egy jó része, ma mind jobban gyengülő'egykori kitünőemlékezőtehetségemnek volt köszönhető'."/54/Az állás, — amelyre már régen érdemes volt és amire vágyott, — megvolt már, de megélhetése még nem. 1918 júniusában levélben köszönte meg Veress Endrének, — és ez alkalommal nem a dolgait gyakran kisérő balszerencsés késedelem miatt, — hogy fizetése ügyében eljárt. "Az elsőhónapot múzeumi tiszteletdijammal és óraadói fizetésemmel húztam ki, a másikat már kölcsönnel. Most derült ki, hogy ruhasegélyt az unitárius kollégium utján már nem, a könyvtár révén, — mivel nincs legalább féléves szolgálatom, — még nem kapok. Majd október 15-én kérhetem s mire újév körül megjön, addig egy rend ruha 2000 korona lesz ... hihetőleg deczemberben meleg lesz s igy egészen rendben leszek a ruha kérdéssel én is igy."/55/ Ebben az időben szenvedett a lakásrekvirálások miatt. Irományainak ezzel kapcsolatos kényszerű három felé szórása zavart kelthetett benne. 1920 júliusában, — tiz évi boldog házassága után,— felesége halála sújtotta. A tragikus események mégsem tükröződnek Kelemen Lajos 1918 és 1922 közötti irodalmi munkásságában. Bár e munkák elkészítésének és megjelenésének idóliatárai számunkra nem voltak megállapithatók. Azt, hogy korábban hosszú ideig nem minden volt rendjén az erdélyi kultúrpolitikában, tőle tudjuk. Egyfajta ki nem mondott mozdulatlansággal jellemezte ezt az időszakot Erdélyben, legalábbis, ami a szivéhez oly közel álló történeti emlékek mentését illette. Miközben nagyszerű tudását és szorgalmának eredményét önzetlenül ajándékozta el, valóságos dolgozatokat készitett egyik levelelében Malom Lujzáról,Molnár Borbáláról,UjfaIvy Krisztináról, Csáky Katáról, Teleki Máriáról, Wesselényi Annáról, Wesselényi Máriáról, Wesselényi Zsuzsannáról, Bethlen Katáról, Petrőczi Kata Szidóniáról, Gyula Ferenczné Bánffy Máriáról, Petróczy Istvánné Révai Erzsébetről Wesselényi Istvánné Dániel Polixénáról, akik sokszor csak öntudatlan irodalmi munkásságukkal,naplóikká , imádságaikkal, vallásos értekezéseikkel, vagy éppen fordításaikkal irodalmat teremtettek egykor Erdélyben. Olyan összefüggésekre és személyi kapcsolatokra hivta fel ezekben a figyelmet, 424