Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - ADATTÁR - Kálnoki Kis Tamás: Kelemen Lajos / 419–436. o.

séges történeti ismeret. Doktori cimet csak azért nem szerzett "mert sehogy sem tudta előtertemteni azt a 300 forintot, ami akkor szükséges volt egy doktori értekezés kinyomtatására . "/33/ Egyetemi tanulmányainak befejezését követően és levéltárosi állás hiányában öt évig napidijasként az Erdélyi Múzeum Könyvtárában dolgozott. E könyvtár igazgatójának megbízásából körutakat tett Erdélyben és ekkor kezdett megismerkedni a nevezetesebb erdélyi családokkal, azok levéltáraival és gyűjteményeivel. Kinevezése, — érthetetlen halogatás miatt, — késett. Ezért napidíjas állását katedrával cserélte fel és 1907-től a kolozsvári unitárius kollégium történelem-földrajz szakos tanáraként, nehéz körülmények között, tanított. "Utolsó levelem óta — irta — eljöttem a könyvtártól, s most a kolozsvári unitárius főgimnázium tanára vagyok. A múzeum ügyeit azonban tovább is szolgálom s a vásárhelyi levelek ügyében most mint felkért kiküldött járok el."/34/ Ez időben leveleit mint "unitár, fógimn. tanár Muz.h. titkár"/35/ irta alá. Tanítás közben, - ha ideje engedte — a levéltárban búvárkodott. De a " ... levéltár anyaga összegyűjtésében sok szolgálatot.. ."/36/ tett Kelemen Lajos a csak "... ritka kivételesen..." /37/ biztosított kutatási lehetőséggel nem szivesen élt. Délelőttjeít kollégiumi elfoglaltságai kötötték le, délutánjainak nagy részében pedig, az ekkor már katonai szolgálatot teljesitő tanártársait helyettesitette. Heti 23 - 24 órát tanított. E mellett mint az Erdélyi Múzeum Egyesület helyettes, majd titkára is helyt állt. Csak a választmányi ülések idején panaszkodott, hogy nyakig van munkáváI./38/Pedig ezen kívül az Egyesület vándorgyűléseinek szervezéséből is kivette részét. Ezek lefolyásáról rövid program-beszámolókat készített, amelyek aztán nyomtatásban is megjelentek a vándorgyűlésekről kiadott emlékkönyvek bevezetőjeként. A vajdahunyadi és gyulafehérvári vándorgyűléseken mint egyesületi titkár és a kolozsvári unitárius főgimnázium tanára vert részt. Ez utóbbi vándorgyűlés történetéből tudjuk, hogy "a vándorgyűlés második napján reggel a vendégek nagy része megjelent a püspöki székesegyházban tartott istentiszteleten. Többen a várost tekintették meg ... déli 1 órakor Gyulafehérvár város gazdag diszebédjén talákozott újra a vendéglátó város válogatott közönségé ve l."/39/ Arra lehet következtetni, hogy óvárost megtekintő'többek között lehetett Kelemen Lajos is. E napok hiteles történetét őrizte meg egyik levele s vele azt, hogy Kelemen Lajos életében közügy és magánügy nem zavarhatták meg egymást. Késótb pedig levelében, amelyben Veress Endre kérését, — hogy ügyében Gyulafehérvárra utazzon — az egykoriak miatt elhárítana volt kénytelen, igy emlékezett a történtekre: "Én Majláth püspök vendégszeretét egy velem ezelőtt 23 évvel történt eljárása miatt soha igénybe nem vettem s érette, — éppen ezért — nem mentem le Gyfvárra soha otthonléte alatt, hogy engem ebédre meg ne hivhasson. Azóta a viszonyok nagyot változtak s ő excellentiája is sokkal kisebb legény, mint akkor volt, midőn engem méltatlanul, igaztalanul s valószinüleg nem rossz akaratból... megbántott. ... az EME gyfvári vándorgyűlési hivatalos programmjába a püspök be akart erőszakolni egy misét is s én azt mint titkár nagyon udvariasan ugyan, de elutasitottam — éppen az alapszabályokra hivatkozva, - őazt hitte, hogy én szabadkőműves vagyok s ezt éreztette velem abban is, hogy az EME egész elnökségéből egyedül engem nem hivott meg az ebédjére." Igy volt az ebéd története, amelyről Kelemen Lajos mint 422