Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - ADATTÁR - Jenei Károly: A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. szerepe a nagyipar kialakításában és fejlődésében, 1868–1944 / 415–418. o.

JENÉI KÁROLY : A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. szerepe a nagyipar kialakításában és fejlődésében 1868-1944 A Csehszlovákiával szomszédos Nógrád megye szénbányászata nemcsak a salgótarjáni nagy ipari üzemek keletkezésében és felvirágzásában, de az egész magyar nagyipar fejlődésében jelentős szerepet játszott. E terület nagykiterjedésű, gazdag barnaszén vagyona sokáig ismeretlenül rejtőzött a föld mélyében. Először a XVIII. század végén keltettek érdeklődést a Salgótarján környékén kibúvó vastag szénrétegek. A közlekedési nehézségek, a fejletlen ipar és az ismeretlen energiaforrástól való idegenkedés miatt azonban csak kezdetleges és esetleges szénkitermelés alakulhatott ki. A szénfogyasztás a magyar iparban csak az 1840-es években kezdett elterjedni, amikor is több vasmű, néhány pesti gép-, téglagyár és nagymalom üzemében bevezették a szénnel való tüzelést. A salgótarjáni szénmedencében elsőnek 1848-ban egy osztrák bányavállalkozó nyitott bányát. Ezt követően az ujabb vállalkozók tevékenysége nyomán a megye több részén is megindult a szénkitermelés. A rendszerint Losoncon, Pesten és a Tisza vidékén értékesitett szén árát a kezdetleges szállítási eszközök rendkívül kedvez őt len ül befolyásolták. Ezt a körülményt Brellich János volt osztrák államvasuti mérnők, aki 1859-ben Nógrád megyében több szén jogosítványt vásárolt, felismerve az illetékes szervektől vasutépitési és szénbánya társulat alapitási engedélyt kért. Az engedély birtokában azután 1861-ben több nagybirtokos és pesti gyáros köz^ remüködésével megalapította a Szent István Kőszénbánya Társulatot. A társulat vezetői azonnal megkezdték a Pest-Salgótarján-Losonc közötti vasútvonal megépítését. A vasút elkészülte azonban pénzügyi nehézségek miatt rendkívül elhúzódott, emiatt csak 1867 május 9-én sikerült a Pest-Salgótarján közötti szakaszt a forgalomnak átadni. Közben a Szent István Kőszénbánya Társulat minden anyagi erőforrását kimeritette, úgyhogy az építkezést csak az osztrák pénzügyminisztérium 2 millió forintos kölcsönével és az állami vasgyár által hitelbe szállított sinanyaggal tudta befejezni. A Salgótarjánig kiépült vasút forgalomba helyezése után a nógrádi szén utáni kereslet rohamosan megnövekedett. A nagy pesti iparvállalatok siettek a vállalattal szénszállitási szerződéseket kötni. De a szénkereskedők is jelentkeztek. Benvenisti Sámuel bécsi szénnagykereskedő pl 1 millió q szén szállításában állapodott meg. Az uj vasútvonal a Rimámurányvölgyi Vasmű számára is előnnyel járt, Korreferátum a Csehszlovák Tudományos Akadémia Sziléziai Intézetének 1972. október 16-i Konferenciáján. 415