Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - ADATTÁR - Horváth Jánosné: A ceruza és alkalmazása az ügykezelésben / 381–408. o.

1805-ben a hibás számtételeket előbb fekete ceruzával javították, majd vöröstintával átírták.

176 összegezve az elmondottakat megállapíthatjuk, hogy számtartási területen a fekete és vörösbarna szinü ceruzát alkalmazták. Fekete ceruzát használtak a kimutatás fogalmazványának előkészítéséhez 1714-ben, számtani alapmüveletek elvégzéséhez 1721-ben, számla kiállításához 1726-ban, jegyzék készítéséhez 1766-ban, ingóság leltár? tételek bejegyzéséhez 1800-ban és számadáskönyvi bejegyzésekhez 1864-65-ben. Vörösbarna ceruzát számolási müveletek elvégzéséhez 1763-ban, s kimutatásokban, számlákban stb. szereplő'tételek számadatainak ellenőrzéséhez vették igénybe 1779-ban. A családi birtokigazgatásban lényegesen több esetben találkoztunk a ceruza használatával, mint a közigazgatásban. Számtartási területen a számoknak mindig megkülönböztető' fontosságot tulajdonítottak, azért azokat a számadatokat, amelyeknek jelentőségük volt, vagy lehetett a későbbiek során, nem hagyták meg ceruzás állapotukban, mivel kitörölhetőek voltak, hanem tintával átirták. Végezetül annyit, hogy a ceruza iránti társadalmi igény csak a XVIII. század vége felé jelentkezett erőteljesebben. Ismerték, sőt használták addig is, de elterjedésének az angol egyeduralom korlátokat szabott. Hódító útjára a XVIII. század végén Európa-szerte feltárt grafitbányák és a szennyezett grafit hasznosítására kikísérletezett gyártási eljárások indították. Mind a két igazgatás, a köz- és a családi igazgatás igénybe vette az ügyek intézésénél, de számítási területen is a megbízhatóbb munkát segítette elő. A ceruza megfelelt és ma is megfelel az írásbeliség követelményének. Gyors elterjedését olcsósága, könnyű kezelhetősége és kitöröl hetősége segítette elő. A ceruza, mint nélkülözhetetlenné vált íróeszköz nemcsak a múlt, hanem a jelenkor emberét is segíti az írásbeli ügyek intézésében. Jegyzetek 1. Levéltári Szemle 14. évf. 1964.4.sz. pp. 162-180. 2. Czuczor Gergely-Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. Pest, Athenaeum 1870, 5.k. 263.h. 3. Szinnyei József: Magyar tájszótár. Bp. Hornyánszky, 1897-1901. 2.k. 172-3.h. 4. Szarvas Gábor-Simonyi Zsigmond: Magyar nyelvtörténeti szótár. Bp. Hornyánszky, 1891. 2.k. 1297 h. 5. Bárczi Géza: Magyar szófejtőszótár. Bp. Egyetemi ny. 1941.31.p. Magyar Nyelvőr. Bp. MTA Nyelvtud.Társ. 32. évf. 1903.92.p. 400