Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - ADATTÁR - Horváth Jánosné: A ceruza és alkalmazása az ügykezelésben / 381–408. o.

területen feltételeztük a ceruza használatát. 1849-cel azért zártuk kutatásainkat, mert az 1848-ban felfedezett oroszországi grafitbánya uj korszakot nyitott a ceruzagyártás történetében és a ceruza könnyebb, olcsóbb hozzáférhetősége hozzájárult annak szélesebb körű alkalmazásához, s ez ügykezelési területen is éreztethette hatását. Még mielőtt a ceruzának az emiitett területeken történt alkalmazására térnénk, röviden összefoglaljuk ezek történetét. Az első angol grafitbánya felfedezésének időpontjában a magyar állam közigazgatása még kialakulóban volt. A korszerű és egyben a nemzeti érdekeket maradéktalanul szolgáló államkormányzat kialakulásának gátló tényezője volt a Mohács után kialakult helyzet, az ország három részre szakadása, annak hadszíntér jellege, az uralkodó, a hatalmon lévő osztály szűk és ellentmondásos rendi szemlélete stb. A korszerű hivatali szervezetet a bécsi udvar jelentette, amely a magyar állami és nemzeti érdekek jelentős csorbítását eredményezte és előle eszitette az ország félgyarmati függőségét. A királyi Magyarország ügyeinek igazgatása így megoszlott a korszerű, de idegen befolyást jelentő' bécsi központi kormányszervek és a hazai elmaradottabb testületek és tisztségek (magyar tanács, helytartó, nádor) között.(92) A magyar királyi udvari kancellária, mint az ország legmagasabb rangú hivatala közvetlenül az uralkodó irányítása alatt állott. Feladata volt vigyázni a királyi méltóság épségére, s a királyi jogok megtartására, ami azzal járt, hogy érvényt kellett szereznie az országban kiadott rendelkezéseknek és birói ítéleteknek. A rendiség növekvő' nyomása következtében a kancellária szerepe a XVII. században fokozatosan megnövekedett. A belkormányzat egyre több ágában, sőt még az országot érintő' külügyekben is mind nagyobb szerepet kapott. Az uralkodóhoz, mint magyar királyhoz benyújtott ügyeket is többnyire a kancellária készítette elő'. (93) A XVI-XVII. század magyar közigazgatásában az 1528.jan.8-án Budán felállított, majd 1531-től pozsonyi székhellyel átszervezett magyar kamara volt az egyetlen olyan központi, állandó jellegű hatóság, amelynek a kor viszonyait tekintve, jól megszervezett országos apparátus állt rendelkezésére. Hatásköre az egész királyi Magyarország területére kiterjedt. Feladata három részre oszlott: a központi igazgatásra, a befolyó jövedelmek pénzügyi kezelésére, s az ellenőrzésre, azaz a számadások felülvizsgálatára.(94) A Pozsonytól távoleső északkeleti országrész irányítása azonban a magyar kamara részéről nehézségbe ütközött, azért 1567-ben a pozsonyi kamara mintájára, .kassai székhellyel uj közigazgatási hatóságot szerveztek, a szepesi kamarát. A magyar kamarától kezdetben függő' viszonyban lévő' szepesi kamara a XVI. század 70-es éveitől majdnem egyenrangú hatósággá vált. E két hatóság jól felépített bürokratikus apparátusával mind jobban kiszorította a rendeket az ügyek intézéséből, ugyanakkor az emberi élet egyre több területét vonta szabályozása és ellenőrzése alá, amivel jelentős mértékben megnövelte az írásbeli munkát. Bürokratikus intézkedéseivel párhuzamosan megnövekedett nemcsak ügyiratainak, hanem azok intézőinek is a száma.(95) A török alól felszabadult területek igazgatása nagy feladatot rótt az is 393