Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - ADATTÁR - Fekete Béla: A Nagy-Iványi Fekete család / 375–380. o.

A Fekete cimer-koronából kiemelkedő' kettős farkú oroszlán hatágú csillagot tart a jobb karjában. A két család két évszázadon át használta a közös kettős címert s igy pecsételt. Az 1752. szeptember 20-án gróf Sztáray Imre azzal a kérelemmel fordult a kir. ítélőtáblához, hogy a viliéi Pribék és a Fekete családot tiltsa el a Nagymihályi címer használatától. Időközbeni elhalálozásuk miatt a per elhúzódott. A kir. tábla 1774. augusztus 27-én meghozta ezen 21 év óta folyó pörben az ítéletet, mely szerint a Fekete családot, miután a Sztárayakkal való osztályos atyafiságukat s a nagymihályi címerek hosszú időn át való használatát kellőleg beigazolták, cimerbitorlás vádja alól felmentette s a bepanaszlott cimer használata jogában megerősitette. A királyi tábla ítéletét a hétszemélyes tábla 1775. január 27-én változtatás nélkül jóváhagyta. Ezzel a Fekete család el nem vitatható jogot nyert a nagymihályi címerhez. Családtörténeti szempontból idézem a Vay Ádám emlékezetére a Vay Ádám emlékünnepségen elmondott ünnepi beszéd azon részét, amely Vay Ádám feleségével, Fekete Erzsébettel és atyjával, Iványi Fekete Lászlóval foglalkozik: "Mikor betelt* a dunántúli udvarokkal, a császár birodalmában lévő Fülek várában vállalt szolgálatot Koháry István főkapitánysága alatt. Paripákkal, szolgáival jött Fülekre, másképpen vékony jószága volt. Fekete Erzsébet után vette fel magát, onnan gazdagodott meg." 1679. május 4-én esküdöd meg Iványi Fekete László és Aszalay Erzsébet "gyámoltalan árvaságra jutott" leányával, Erzsébettel. Tizenhat esztendőn át éltek boldog házasságban, a feleség 1696. évi haláláig. Első házassága sorsdöntő fordulat volt Vay Ádám életében. Származásához illő feleséget kapott nagy vagyonnal. Nagy vagyont: kincseket és fekvő birtokokat hagyott egyetlen életben maradt gyermekére. Leendő vejére jelmondatát: Sapientia gubernátor navis, non violentia (Bölcsességgel, nem erőszakkal kormányoztatik a hajó) és egy hosszú ideje folyamatban lévő nagy pert a Rákóczi-házzal, a Hajnácskői vár és uradalom birtoklásáért. Vay Ádámot házasságától kezdve haláláig, még bujdosásában is, foglalkoztatta felesége örökségének gondja: miképpen szerezze vissza, amit belőle elidegenítettek, miképpen őrizze és gyarapítsa. Felesége őszinte hálával köszönte ezt meg, s a vagyon egy részének átengedésével jutalmazta "sok ügyes-bajos, törvényes és törvénytelen impetitióju háborgatásaiban mellette, érette sok rendbeli nyűg hatat lanságával, egészsége törettetésével, sőt sokszor élete kockáztatásával véghez vitt fáradságait." Az Iványi-Fekete jószágok nyolc vármegye: Gömör-Kis-Hont, Nagy-Hont, Nógrád, Heves, Pest, Békés, Csongrád, Ung vármegye területén szétszórva feküdtek, még a távoli Baranyában is egy castellumra és 17 falura tartott igényt a család. Vay Ádám bölcsességével párosult elszántsága és energiája nélkül a vagyonnak csak töredékét lehetett volna megmenteni. Házassága, a vele járó vagyon gondja, Hajnácskőhöz való ragaszkodása következtében mindjobban elszakadt szülőföldjétől, Hajnácskőn telepedett meg. Mikor Hajnácskőről és gömöri birtokairól volt szó, nem ismert fáradságot: 378