Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - Soós László: A Pénzintézeti Központ alapítása és szervezete, 1916 / 289–322. o.

került megszüntetni a pénzintézeti autonómia és az állami felügyelet között feszülő ellentétet. A kormány nem tudta felszámolni a nagybankok teljes önállóságát, ezért általánosan is el kellett ismernie az intézetek autonómiájának tiszteletben tartását. Csak azoknál a pénzintézeteknél tudta megvalósitani a felügyeletet, amelyek hitelére szorultak. Ez pedig nem volt jelentós eredmény, mert ezt korábban is minden nagyobb pénzintézet végrehajtotta, mielőtt egy kisebbnek kölcsönt adott. A kompromisszumos megoldás miatt a Pénzintézeti Központ nem tudta egységessé tenni a hazai hiteléletet, sőt inkább kettéosztotta. Az egyik csoportba tartoztak azok a pénzintézetek, amelyek hitelre szorulva állami felügyelet alá helyezték magukat és elfogadták betétüzletük korlátozását, a másikba pedig a teljesen függetlenül müködő intézetek. Ez a megosztottság azzal a veszéllyel járt, hogy a szabad intézetek nagyobb kamattal elcsábíthatták a betevőiket és ezért nagyobb üzleti hasznot tudtak elérni, mint az állami ellenőrzés alatt állók. A Pénzintézeti Központ revizori tevékenységének leszűkítése az állami ellenőrzést csak akkor tette lehetővé, amikor a segélyt kérő pénzintézet már bajba jutott. Az intézetek meggyengülésének megakadályozása érdekében a Központ megelőző célzattal felülvizsgálatot nem folytathatott. Az állampolgárok betétjeinek állami részről történő garantálása csak ugy valósulhatott volna meg, ha kötelezővé teszik minden pénzintézetnek a Központba való belépését és minden tagra kimondják a kötelező revíziót. Megoszlottak a vélemények abban a kérdésben is, hogy kik legyenek a revizorok. Az erdélyi szász és román nemzetiségű pénzintézetek a már meglevő revizori szövetségük fenntartásához ragaszkodtak. A parlamenti ellenzék és a Pénzintézetek Országos Egyesülete ellenezte uj ellenőri szervezet létrehozását. Szerintük a Magyar Revizori Szövetség megfelelően el tudta volna látni ezt a feladatot, amennyiben hatósági tekintéllyel ruházzák fel. Sokan a pénzintézetek ellenőrzését független birói szervezetre akarták bizni, amelyet egy szakképzett revizori kar támogatna. Ebben az esetben minden revizor birói függetlenséggel lenne felruházva.(67) Pénzintézeteink féltek attól, hogy a Pénzintézeti Központ önálló revizori szervezetet állit fel. A revizortól való idegenkedés fő oka az üzleti titkok féltése volt. Nemcsak attól rettegtek, hogy a revizor indiszkréciója folytán üzletfeleiket a rivális intézet megismeri és elhódítja, hanem az intézetek adókötelezettségének szigorúbb megállapításától is tartottak. A pénzügyminiszter ragaszkodott a Pénzintézeti Központ önálló revizori karának létrehozásához egyrészt azért, mert a Központ csak azokért a felülvizsgálatokért vállalhatta a felelősséget, amelyeket saját revizora folytatott le, másrészt a létrehozott revizori kar képezte az alapját annak a széleskörű tevékenységnek, amellyel a háború után a Központot Teleszky János fel akarta ruházni. A titoktartás érdekében a törvény kimondta, hogy a felülvizsgálat csak a "tények megállapítására szorítkozik és a felülvizsgáló személy nincs jogosítva a felülvizsgált intézetnek utasításokat adni. ... A felülvizsgáló személyek 311