Levéltári Szemle, 24. (1974)
Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - Soós László: A Pénzintézeti Központ alapítása és szervezete, 1916 / 289–322. o.
bankja a vidéki pénzintézetek pénzhiányán ugy próbált segíteni, hogy a jelzálogban lekötött, tehát ilyen alakban inmobil értéket képviselő' tőkéket nála bármikor forgalmi értékké változtathatták.(51) Tőkeszegénység miatt azonban teljesítőképessége kicsi volt. A Pozsonyi Takarékpénztár 1892-ben közreadott tervezetében egy 2 millió forint alaptokévei létesítendő' részvénytársaságot javasolt, amelynek feladata lett volna a vidéki pénzintézetek birtokában lévő jelzálogos kölcsönöknek engedmény utján történő megszerzése. Az átvett jelzálogos kölcsönökre 4,5%-os zálogleveleket, tehát mobil értékeket bocsájtott volna ki. Az önsegélyezés elvén alapuló intézet azonban nem jött létre.(52) A hasonló célt is kitüző Magyar Pénzintézetek Központi Hitelbankja Rt. rövid működését is bukás követte. A Pénzintézeti Központ alapításával megszűnt az a lehetőség, hogy ezt a feladatot egy autonóm módon szervezett központi pénzintézet lássa el. A Pénzintézeti Központ leglényegesebb feladatai közé tartozott, hogy az ország számára olyan tartalékot képezzen, amelyet gazdasági nehézségek esetén az intézetek rendelkezésére tud bocsájtani. Ezzel az állandó fizetőképességet volt hivatva biztosítani. A. Pénzintézeti Központ alapszabályainak tervezete a 6.§ban lehetővé tette, hogy a bajba jutott pénzintézetek birtokában levő ingatlanokra telekkönyvileg bekebelezett követelésekre és jogokra, értékpapírokra, árukra, nyerstermékekre kölcsönöket adhasson.(53) Mint láttuk, erre a feladatra már korábban is alakultak központi pénzintézetek, de feladatukat országos szinten nem tudták megvalósítani, mert a szükséges anyagi feltételekkel csak egy állami ellenőrzés alatt mUködő Pénzintézeti Központ rendelkezhetett. b/ A pénzintézetek számának korlátozása A Pénzintézeti Központ alapítási tervezetének egyik legvitatottabb pontja az volt, amelynek értelmében három évre megtiltották az uj takarékpénztárak alapítását.(54) Erre azért volt szükség, mert hazánkban nagyon elszaporodtak az olyan kis pénzintézetek, amelyek sem megfelelő' nagyságú alaptőkével, sem elég nagy üzletkörrel nem rendelkeztek. Általában betétek gyűjtésével foglalkoztak csak. Betétállományuk gyarapítása érdekében felemelték betétjeik kamatlábát, vagyis magasabb kamattal igyekeztek a betevődet magukhoz csalogatni. A magas betéti kamatláb hatására azonban kénytelenek voltak a hozzájuk forduló hitelkeresőket is igen magas kamatokkal megterhelni ugy, hogy végül valóságos uzsoraüzletek fejlődtek ki. A pénzügyi szakemberek sürgették az ilyen pénzintézetek felszámolását. A pénzintézetek nagyszámú alapítását az is elősegítette, hogy hazánkban nem volt meghatározva az alapításhoz szükséges tőke nagysága. A legtöbb pénzintézet alacsony tőkével működött. 1913-ban a 25 millió korona alatti tőkével rendelkező 1857 pénzintézet közül 680->nak 200 ezer koronát sem haladta meg a tőkéje. 1176 intézet saját tőkéje pedig nem haladta meg a 400 ezer koronát.(55) 306