Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 1. szám - Tirnitz József: Az abszolutizmuskori bírósági iratanyag selejtezhetősége / 24–45. o.

TIRNITZ JÓZSEF: Az abszolutizmuskori bírósági iratanyag selejtezhetősége Az 1848. évi országgyűlés törvényei, amelyek "a bomló feudalizmus utolsó időszakában már kibontakozott és megerősödött kapitalista gazdasági, társadalmi és politikai viszonyokat hirtelen, forradalmi jelentőségű jogalkotással segítették világra" 2/ a hazai jogszolgáltatás szervezetének történetében maradandót eredményeztek. A jobbágyság eltörlésével egyidőben ugyanis megszüntették az "uri törvényhatóság"-ot, s ezzel végképpen határt szabtak az uriszékek működésének. Az eddig ezek elé tartozott egyszerűbb polgári eseteket, a sommás szóbeli pereket a szolgabírói székekhez, a nagyobb polgári pereket pedig és a büntető ügyeket a megyei törvényszékek hatáskörébe utalták. A volt jobbágyok és a földesurak között egyes úrbéri ügyek (pl.: makkoltatás, faizás, legelőelkülönités) felmerült vitás eseteiben viszont az alispáni bíróságokat jelölték ki illetékes fórumoknak. 3/ Sopron vármegye Bizottmány 1848. május 8-i ülésében magáévá tette a törvénycikkek rendelkezéseit és ezeknek megfelelően felszólitotta az uradalmakat, hogy az uriszékek előtt folyamatban lévő nagyobb ügyeket, továbbá azokat, amelyek végérvényesen lezárultak ugyan már, de az Ítéletek végrehajtása hátra volt még, foglalják jegyzékbe és záros határidőn belül adják le a Bizottmánynak. A sommás ügyeket meg - ugyancsak jegyzékelve - haladéktalanul tegyék át a szolgabirákhoz. A Bizottmány elegendőnek tartotta egy polgári és egy büntetőtörvényszék működését a megyében, noha a törvény többnek létesítésére is lehetőséget biztosított. Nem zárkózott viszont el az elől, hogy szükség esetén a megye székhelyén kivül, más alkalmas helyen is állitson fel büntető- ("fenyitó"

1-) törvényszéket. Állást foglalt továbbá annak érdekében, hogy ügyészeket általában ne választhassanak meg bíráknak, szavazati jogot az Ítélethozatalban pedig csak a megválasztott bíráknak biztosított. Számukat kilencben határozta meg. 4/ A törvénycikkek és a megyei Bizottmánynak ezekben gyökerező intézkedései értelmében igy megszűnt az egyes földesurak közvetlen jogszolgáltató hatalma saját jobbágyaik fölött. Mivel azonban ezzel párhuzamosan "a kifejlődőben lévő polgári társadalom igényei szerinti uj" 5/ birósági fórumok nem létesültek, a bíráskodásban továbbra is a rendi érdekek érvényesültek az eddigi vezető osztály, a megyei nemesség megbizatása alapján működő és a saját soraiból kikerülő szolgabirói székek, az alispáni ítélőszék és a megyei törvényszék révén, megtartva a feudális vármegyei birósági szerkezetet. Lényegében az történt, hogy a megyei hatóság kiterjesztette igazságszolgáltatási jogkörét alsófokon és megyei szinten a nemesekre és a "jobbágyi osztályok"-hoz tartozókra egyaránt, de ezáltal 24