Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 1. szám - FIGYELŐ - Scholz Tamás: Anyagvédelem az NDK levéltáraiban / 176–192. o.

akkor lehet külföldre is ajánlani, annak minden vonatkozásában, ha a levéltár igazgatósága garantálja a többi ország részére a levéltári szempontok érvényesülését a kialakított rendszeren belül. Tekintettel arra, hogy mind az elvi kérdések kialakításában, mind a törvényes rendelkezések megalkotásában, valamint magában a mikrofilm-technikában a NDK egyaránt előljár világviszonylatban, ezért érdemes ezt a lehetőséget teljes egészében kiaknázni. Ezt azonban nem a meglevő technikai lehetőségekre kell "ráruházni", hanem forditva, a programot kell elkészíteni, és a technikai lehetőségeket kell ennek alárendelni. Egyértelműen lehetett ezt bizonyítani azzal, hogy pl. a Pentacon cég nem rendelkezik olyan készülékkel, amelynek segítségével a roll-filmről mikrofisch készíthető. Ugyancsak hiányzik olyan berendezés is, amely lehetővé teszi a 35 mm-es és a 16 mm-es illetve 8 mm-es mikrofilmek egymásba fordithatóságát. Ugyancsak hiányzik a NDK-ban a Jacket-rendszer megoldása is, amelynek igen nagy jelentősége lehet élő irattárban. Ugyancsak nem teljesen megoldott a tervrajzok mikrofilmre vétele sem. Ezeket a szempontokat, és különösen a levéltári érdekek beépítését a koncepcióba, nagy érdeklődéssel fogadták. A restaurálás kérdései a NDK-ban Az igazgatóság keretei között egy központi restauráló műhely működik, amely helyileg a drezdai levéltár épületében van, azonban szervezetileg nem tartozik oda. Ebben a műhelyben bizonyos területi beosztás szerint folyik a restaurálás és a komplex konzerválás. Ez utóbbiról külön számolnék be, most csak a restaurálásról. A műhely vezetője egy év óta Frau Kinder, akinek közgazdászi végzettsége van. A műhely restaurálási részlegében gyakorlatilag öten dolgoznak. Egyikük a "Nass-Einbettung" elnevezésű eljárást végzi, ketten térképek restaurálásával foglalkoztak ott tartózkodásom alatt, ketten egyéb restaurálást végeztek, elsősorban könyvkötést régi restaurált anyagokhoz. Egyébként oklevél és pecsétrestaurálás is folyik. Restaurálásra elsősorban a sérült régi anyagok kerülnek. Az általánosan alkalmazott módszer sajnos, a kleiszteres restaurálás. Laminálást csak a komplex-konzerválás keretei között végeznek. Régebbi anyagot nem laminálnak. A kleiszter alkalmazásából fakad a munkájukkal kapcsolatos problémák zöme, de néhány kérdés azért nem megoldott, mert a levéltárosi szempontok nem tisztázottak a restaurálással kapcsolatban. Ezen a téren tapasztalatom szerint a restaurátorok és a levéltárosok között minimális együttműködés van. Mikor előadásaimban erre felhívtam a figyelmet, ez igen nagy érdeklődést váltott ki, elsősorban a levéltárosok között. A bucsubeszélgetésen a levéltári igazgatóságon ís felvetettem ezeket a kérdéseket. Elfogadták javaslataimat, amelyek szerint először a restaurálással kapcsolatban meglévő levéltárosi alapelveket kell tisztázni, figyelembevéve a műhelyek technikai lehetőségeit is. Pl, nem tisztázott, hogy a nagyméretű térképeket az eredeti ivezés mentén szét szabad-e bontani. Nyilvánvalóan a présgépek méretei jelentik ez esetben a restaurálás technikai korlátait. Csak akkora térképet szabad restaurálni, amekkorára technikailag le185