Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 1. szám - FIGYELŐ - Scholz Tamás: Anyagvédelem az NDK levéltáraiban / 176–192. o.

Az elkészült filmeket szakmai szempontból egy ellenőrző szobában ellenőrzik több asztalon. Levéltárosi szempontok szerint a filmeket szurópróba szerint ellenőrzik. Ezután az elkészült és ellenőrzött 30 m-es negatív filmeket 300 m-es tekercsekké ragasztják össze. Igy kerülnek fel a kopirozó gépre, és készítenek róla pozitiv másolatot. Ezután kerül a negatív film fekete fotopapirba, majd megfelelő' filmtároló dobozba, és szállitják el az egész más helyen lévő, titokban tartott biztonsági filmtárba. Az előhivott és ellenőrzött pozitiv filmet viszont felszabják 30 m-es tekercsekre, és ugy kerül vissza fémdobozokba, a kutatást biztosító levéltárakba. Tehát a filmkutatást nem központilag, hanem helyileg oldották meg. Az anyag beszállítását és visszaszállítását vulkánfiber ládákban végzik. A terv szerint sorra kerülő' levéltárhoz először az üres dobozokat szállítják el, amelyekbe a levéltár az előkészített anyagot berakja. Ezt a központi műhely saját zárt gépkocsijával beszállítja a műhelybe, majd a felvétel elkészülte és ellenőrzése után visszaszállítja a területi levéltárnak az anyagot a kutatói filmmel együtt. A filmekhez perforált filmet használnak. A jobb helykihasználás végett a gépek egyszerre csak az irat egyik oldalát veszik fel, igy kiküszöbölték az üres oldalak helyigényét. Ez náluk komoly gondot jelentett, mert a modern levéltári anyag is fűzött formában van. Amennyiben szükséges, az anyagot először úgynevezett komplex konzerválásnak vetik alá, hogy a filmezést az anyag állapota ne zavarja. Néha azonban éppen a filmezés során sérül meg az anyag, ezért bizonyos feszültség tapasztalható a konzerváló műhelyek és a filmmühely között. Minden nagyobb területi levéltár rendelkezik mikrofilm-műhellyel, ahol egy-két felvevő gép és ennek megfelelő' hivó és másoló berendezés működik. Ezek azonban biztonsági filmet nem állithatnak elő, mivel a filmek minősége a vizsgálatok szerint nem éri el azt a szintet, hogy a biztonsági film követelményeinek megfeleljen. Ezek a műhelyek csak a levéltár saját anyagáról (arról, amely a biztonsági filmezés terveiben nem szerepel) készítenek kutatói filmet, valamint kielégítik a helyi kutatók ilyen vonatkozású igényeit, beleértve a nagyitások elkészítését is. A levéltáron belüli mikrofilm-program tehát a levéltári igazgatóság által meghatározott, nagy többségében jelenkori anyag biztonsági filmezéséből áll, ezzel együtt az ezekről a filmekről készült pozitiv másolatokat megküldik az őrző levéltárnak. A kutatói filmeket a levéltárak saját műhelyeikben készített tervszerű és ad hoc-jellegü filmezéssel egészitik ki. A koncepció alapja annak a ténynek felismerése, hogy a jelenkori iratanyag könnyen pusztuló irathordozókra, rossz írószerekkel készül, tehát elsősorban ezeknek az anyagoknak a biztonságát kell megteremteni. A továbbiakban a filmarchivum wilhelmshageni és dröwitzi egységeiben tett látogatások tapasztalatairól szeretnék szólni. Az archívum egy berlini központi intézetből és a két raktárból áll. A dröwitzi raktárrészlegben dolgoznak a tudományos kutatók is. A berlini központban elsősorban a filmek beszerzését, kölcsönzését végzik, tehát a kutatói és használói forgalom itt bonyolódik. A kívánt filmet telex-összeköttetés alapján ké181