Levéltári Szemle, 24. (1974)
Levéltári Szemle, 24. (1974) 1. szám - FIGYELŐ - Scholz Tamás: Anyagvédelem az NDK levéltáraiban / 176–192. o.
program, és mintegy 0,001-0,01%-át a konzerválás-restaurálás. Igy világos, hogy a 98%-kal nem sokat törődünk. Ma már szükségessé vált, hogy alapvetően a nagy tömeggel foglalkozzunk, és mindent megtegyünk azért, hogy a konzerválás-restaurálás egy gazdaságos szinten tartható nélkülözhetetlen, ,de nem meghatározó szerepet játsszék, a mikrofilm pedig kilépjen a levéltári keretek közül, és magában az ügyvitelben foglalja el helyét. Talán leglényegesebb ebben a kérdésben a NDK Minisztertanácsának a rendelete a mikrofilm iratként történő alkalmazásár ól. Ezzel a törvénnyel a NDK egydül áll a szocialista országok között. Elsőnek ismerte fel azt a tényt, hogy a ma már megfelelő biztonságot nyújtó modern irathordozókat nem lehet és nem szabad az ügyvitelben kisegítő anyagnak tekinteni, hanem biztosítani kell szerepét az egész ügyvitel keretei között. Valószínűleg jelentős problémákat kell még megoldaniuk a rendelkezés jogi vonatkozásaiban, egyértelműen pozitív lépés volt a kérdés törvénybe iktatása. Ezzel lehetővé vált, hogy a levéltári igazgatóság érvényre juttathassa azt a reális elképzelését, hogy a most keletkező levéltári értékű anyag az összes anyagnak mintegy 3%-a csupán, melyet a maga valóságában kell átadni a levéltárnak, és rnhden olyan anyagot, mely 3 évnél tovább őrzendő meg, elég mikrofilmen megőrizni. Igy arra is lehetőség kinálkozik, hogy a biztonsági filmtár, Ml, a levéltárak az anyag egy részét a sokkal kisebb helyet foglaló és a vállalatok által előállitott mikrofilmen vegyék át. Az emiitett törvény lehetőséget biztosit arra, hogy a NDK-ban az egész iratkezelést érintő mikrofilm-koncepciót dolgozzanak ki. Ennek a koncepciónak felelőse a Robotron vállalat, amely az Ország egyéb számitógépes programját is előkészíti. Ha végleges formában kidolgozzák a mikrofilm kérdéseket, akkor a már működő vállalatok bevonásával a mikrofilm-program technikai kérdéseit is képesek lesznek megoldani. Gondolok itt a rollfilm-rendszer Zeiss készülékeire, a mikrofisch-rendszer Pentakon készülékeire, az Orwo gyár pozitív és negatív mikrofilmjeire, azokra a tapasztalatokra, amelyeket a Filmarchivum mintegy 40 éves tárolási eredményei és feldolgozási módszerei jelentenek, a mikrofilmek és egyéb filmek komplex előálUtasának magas szintű szakosított munkafolyamataira, melyeknek technológiai szintű ellenőrzése is megoldott. Ezek együttesen biztosítékot nyújthatnának a KGST országoknak arra, hogy a NDK-ban kialakított, illetve a jelenleg kialakitandó mikrofilm-program átültethető legyen a többi országba is. Ez jelentős anyagi megterheléstől, elsősorban kemény valuta-kihatásoktól mentesíthetné a többi országot, ugyanakkor az egész ügyvitel hatékonyabb megszervezését tenné lehetővé, valamint a levéltári és irattári helyhiányt, ha nem is csökkentené, de nem növelné tovább, ami igen jelentős anyagi tényező. Lényeges szempontnak tartom, hogy a mikrofilm-program keretei között a levéltári igazgatóság már elérte, és a továbbiakban teljes érvényre tudja juttatni a levéltári törvény megfelelő beépítését és megvalósitását ebben a kérdésben. A végső megbeszélésen javasoltam Exner elvtársnak, hogy a ma már meglévő eredményeket és az egész koncepciót ismertesse a következő KGST levéltárigazgatósági vezetői konferencián, hogy még a végső megvalósítás, ill. kidolgozás 178