Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Iványi Emma: Egy Nógrád megyei levéltárosról: Nagy Ferenc 1788–1843 / 121–131. o.

tói a megyei kiadványokhoz és összeírásokhoz szükséges nyomtatványokat, amelyeket a levéltárban őrzött s a szükséghez képest kiadott. 1842.augusztus 14-i alispáni utasítás szerint a következő nyomtatvány-fajták beszerzéséről kellett gondoskodnia: útlevél űrlapok /az útleveleket az alispáni hivatal állította ki/, éléstári biztossági és aladószedői számadási űrlapok, továbbá, a különféle összeírásokhoz, népességösszeirási, dikális összeirási, gabonapiaci árjegyzéki, orvosi himlőoltási és rabnyilvántartási űrlapok, /l6/ 1826. június 22-i felhívás szerint annak érdekében, hogy a főszolgabirák mielőbb elkészithessék a népességösszeirást /popularis conscriptio/, elegendő példányt kellett küldenie számukra a levéltárban levő tabellákból^ ha már nem lett volna elég példány, arra is felszólítást kapott, hogy a helytartótanácstól szerezzen ujabb példányokat. /17/ Máskor a szolgabírói és a selyemtenyésztéssel kapcsolatos inspektori állást illető nyomtatványokat, formulariumokat kellett kikeresnie. /18/ A levéltár anyagának alapos ismerete nélkül nehezen boldogult volna, mert a megkeresések legtöbb esetben sürgős elintézést kívántak. 1822. április 3-i levél szerint a főszolgabíró egy családi per haladéktalan kikeresésére hivta fel, gyorspostával /expressus/ kellett küldenie, a helyette járó téritvényt is csak későbbre ígérte a főszolgabíró. Igy megtörténhetett, hogy fontos iratokat olykor nem találtak. Ó maga is, szívességből, többször engedett betekintést a megyei iratokba. Ugyancsak 1822-ben egy a levéltárban hirtelen nem található népességösszeirást keresett a Szentiványi család egyik tagjánál, akinek azt, emlékezete szerint, odaadta. Szentiványi tiltakozott, emlékeztette, hogy amikor a legutolsó összeirást kérte el rövid időre, az az 1821. évi dikális összeirás volt, és másnap tanú előtt vissza is adta. A visszaadás akkor történt, amikor a levéltárban éppen az urbariális házhelyekről készítettek jegyzéket a helységek urbáriumainak felhasználásával. /19/ 1824. július 21-én az első alispán kérte sürgősen a folyó év gabonaterméséről szóló hivatalos kimutatást, mivel annak másolatát a helytartótanácshoz kellett felküldeniük. 1826. február 2-án Horváth Gedeon főszolgabíró jelentkezett sürgős kéréssel. Hivatkozott egy 1825ben a főispán elnöklete alatt tartott közgyűlésre, ahol végzést hoztak arról, tók lesznek a megye országgyűlési követei. 1826 elején az alispán elrendelte, hogy a követek számára pótutasitás készüljön. A főszolgabíró a neveket nem tudta, viszont február 12-én éjszakára Losoncra kellett a követeket meghívnia - a levéltáros tehát azonnal küldje el a névsort. 1836. augusztus 13-i megkeresés értelmében Fülek urbáriumát kellett elküldenie szolgabírói felülvizsgálat céljából. 1823. november 4-i kelettel különös szövegű bizonyságlevelet találunk Nagy Ferenc iratai között. Egy Szemes nevű zászlós tanúsítja benne, hogy ő mint br. Wenckheim József királyi biztos parancsának végrehajtója erővel, Nagy Ferenc akarata ellenére vitt el tőle egy megyei jegyzőkönyvet, amely az 1822. évi adókivetés adatait tartalmazta. Korábbi, XVII. századi adókérdések ismeretében itt talán arra gondolhatunk, hogy a kormányzatot ekkor is főképpen a megyei belső adófelosztás valóságos adatai érdekelték s nem csupán az, amit ebből jelentettek. /20/ Szorosan vett levéltárosi teendői mellett olykor helyettesitést is bíztak rá. Igy 1830. szeptember ll-i másodalispáni felszólítás értelmében a távollevő 123