Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 1. szám - IRODALOM - Szilágyi Gábor: Üzemtörténeti füzetek / 96–99. o.

98 mondhatjuk azt is, hogy nemcsak teljességében ábrázolják a leirt üzemet, hanem helyes arányérzékükrol is bizonyságot tesznek. A 3., 4. és 6. számú tanulmány szerzői már kevesebb sikerrel birkóztak meg mind a teljesség ábrázolására, mind az egyes alkotóelemek tematikai és időbeli arányosságára vonatkozó követe lmény ékkel. Pera Ferenc a megkivánt alkotóelemek közül csupán két tényezőt emelt ki és ezekre épitette fel tanulmányát. Közülük az egyik a valóban imponálóan gazdag bányamüveléstani, geológiai és hidrológiai anyag ; amelyet az e szaktudományokmüvelői majd nagy haszonnal tanulmányozhatnak. A másik a munkások helyzetével, szervezkedésével, mozgalmaival foglakozó témakör, amelyen belül azonban ismét aránytalanság érződik : a munkásmozgalmi részek mellett elhanyagoltnak tűnik a bérezés, a létszámalakulás, a munkaidő-kérdés jelenségeinek bemutatása és vizsgálata. A szerző e két kérdéscsoporton kivül még tárgyalja a fúzió utján létrejött Kisgyóni és Bakonyvidéki Kőszénbánya Rt, illetve jogelőd vállalatai megalakulásának és működésének egyéb vonatkozásait is, de ez a szinte elenyészően kicsi gazdaságtörténeti rész majdnem nyomtalanul elvész a kiemelten kezelt témák között. Joó Ernő két tanulmánnyal szerepel az eddig megjelent hat monográfia között, melyek egyúttal a sorozat legkevésbé sikerült darabjainak mondhatók. Közös hibájuk az, hogy aránytalanul keveset foglalkoznak a felszabadulás előtti korszak történetével, bár kétségtelen, hogy a cimekből Ítélve ezt nem is tekintették feladatuknak. A tanulmányok ezen túlmenően nem mutatják meg a címadó társulat, illetve szövetkezet sokrétű működését. A Vizügyi Társulat története például - főleg a felszabadulás előtti időszakot tekintve - alig más, mint az egyes vizügyi társulások működési-illetékességi területének leirása, és az ott végzett különböző vízrendezési munkák adatszerű felsorolása. A Szövetkezeti monográfiában ugyanezen évtizedek történetének ábrázolása szintén meglehetősen egyhangú, bár korántsem olyan mértékben, mint a szerző előbb emiitett másik munkájában. A tanulmányok csak a felszabadulás utáni időszakkal foglalkozó részei a teljesség igényét tekintve már sikerültebbeknek mondhatók. A jó üzemtörténeti munkának nemcsak az az alapfeltétele, hogy az összes megkivánt - az előbbiekben ismertetett - alkotórészeket arányosan tartalmazza. Figyelemmel kell lenni egyúttal arra is, hogy ezek a való életben a legszorosabb kapcsolatban állnak egymással, a feldolgozásnak tehát ezt a szerves összefüggést, ezt az egymást feltételező és kiegészítő elválaszthatatlan egymásrautaltságot is tükröznie kell. Tekintetbe kell továbbá vennie azt is,hogy e lényegében belső, üzemi kapcsolatokon túlmenően más, külső meghatározó tényezők is befolyásolják az egyes üzemek működését. A jó feldolgozás ezért nem ábrázolhatja "légüres térben" a bemutatni kivánt üzemet, hanem bele kell azt ágyaznia az országos, iparági és helyi-környezeti tényezők által kialakított társadalmi és gazdasági viszonyokba is. E követelmények szemüvegén át vizsgálva a hat monográfiát, ismét Koroknai Ákos, Puskás Vilmos és Pintér Nándor munkáját kell előtérbe helyeznünk. Az általuk irt üzemtörténetek jól tagolt, egymást szervesen kiegészítő, egymásból logikusan következő fejezetek és alfejezetek szilárd, de nem merev vázára felépített, komoly történeti értékkel biró tudományos müvek. Bár az egyes fejezeteken belül elvitathatatlanul a cimben megfogalmazott témát tárgyalják, dicséretes módon nem féltek attól, hogy ugyanott sort kerítsenek olyan kérdések felvetésére és megvilágítására is, amelyeket egy rosszul értelmezett preciz tagolás esetében "máshol" kellett volna elhelyezniük. E rugalmas módszerrel, a valóságban összefüggő kérdések kölcsönhatásukban való vizsgálatával érték el, azt, hogy nem szakították meg például egy üzletpolitikai fejtegetés logikai egységét, az ok és okozat láncolatát, másszóval annak lehetőségét, hogy a valóságos történelmi folyamatot mutathatták be. A három szerző jól dolgozta fel a belső (üzem) és a külső (üzemen kivül álló tényezők), tehát a rész és az egész kapcsolatát is. Koroknai Ákos és Pintér Nándor tanulmányában - minthogy fővárosi üzemek történetéről van szó - a helytörténeti mozzanatok természetesen nem tükröződnek. Annál sokoldalúbb és gazdagabb azonban a többi külső tényező: az iparág országos, sőt nemzetközi jelenségeinek ábrázolása. Puskás Vilmos munkájában már nagyobb helyet kapott a helytörténet, t