Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 1. szám - IRODALOM - Máthé Gábor: Tanulmányok a magyar helyi önkormányzat múltjából. Szerkesztette: Bónis György, Degré Alajos. Budapest, 1971. / 83–85. o.

84 A kötet, 1526-tól a felszabadulásig terjedő időszakban, a megyéknek, a városoknak, a községeknek politikai-igazgatástörténeti kérdéseit vizsgálja, valamint két gazdasági érdekképvise­leti szerv szerepét mutatja be. A feudális és a polgári korszak helyi önkormányzatait tárgyaló ta­nulmányok aránya 5 : 10, mig egy város (Szombathely) főbb igazgatási intézményeit mindkét peri­ódusban egy-egy tanulmány elemzi. A megyék (Zala, Győr, Szabolcs, Somogy, Hajdú, Fejér) vonatkozásában a képviseleti rendszer kérdései, a közgyűlések és bizottságaik kerültek tárgyalásra. Degré Alajos kitűnő for­ráselemzőmunkájában a XVI. századra teljessé vált megyei önkormányzat legfontosabb szervét, a közgyűlést, ennek szerepét és működését részben Zala megyei, részben a Corpus Statutorumban levő adatok alapján fejti ki. E módszer értékes eredményre vezetett, mivel alkalmat adott a jelen­tős intézmény megrajzolására a XVin. századig terjedően. A választási eljárás és rendszer érvényesülését 1848-ban Győrött és Győr megyében Balázs Péter részletes munkája elemzi személetesen. A polgári átalakulás, majd a kiegyezést követő első évek "megye szerkezet ében" bekö­vetkezett változásokat tárja fel Balogh István a Szabolcs megyei bizottmányokkal (1848-1872) foglal­kozó koncepciózus, alapos tanulmányában és Kanyar József a Somogy megyei viszonyokat (1860-1871) a törvényhozás eredményeinek értékelését is nyújtó, elemző feldolgozásában. E két tanulmány meg­állapitásai jó kiinduló alapot teremtenek a polgári államszervezeti modell, ezen belül a helyi szer­vek további kutatásához és segitik a múlt század 70-es éveiben lezárult első szervezeti reform ösz­szetett politikai, jogi problémáinak a megitélését. Az uj tipusu burzsoá közigazgatási és törvény­kezési szervezet létrejöttétől, 1872-től a megyei törvényhatósági bizottság összetételét és szere­pét (Hajdúkerület és Hajdú megye 1872-1918 között) Ujlaky Zoltán tanulmánya mutatja be. Farkas Gábor munkája pedig Fejér megye törvényhatósági bizottsága (1919-1944) működésének tényszerű, a politikai viszonyokat is vázoló forrásfeltáró feldolgozásával, az intézménynek az ellenforradalmi korszakban betöltött szerepét vizsgálja. A magyar városi fejlődéssel, a városok szervezetével, jogállásával a kötet 7 tanulmá­nya foglalkozik. A városi szervezet heterogén jellege nehezitette a tipizálást és az általánositást. A városok különböző fajtái : oppidum, szabad királyi város, rendezett tanácsú város, megyei vá­ros, nagyközség kerültek bemutatásra. A mezővárosi önkormányzat XV-XVI. században betöltött szerepének negativ és pozi­tív hatását is kiemelve konkrét elemzésekkel (különösen Gyula fejlődését vizsgálva) s általánosít­ható összefüggések feltárásával mutatja be Bácskai Vera t anulmánya. Sopron szabad királyi város külső tanácsának a XVI. századtól a XVHI. századig terje­dően fokozatosan bekövetkezett elsorvasztását elemzi Tirnitz József alapos tanulmánya, mig Deb­recen város képviseleti rendszerének ugyan e periódusban való alakulását szemléletesen és tény­szerűen mutatja be Komoróczy György figyelemmel a városfejlesztési ideológiájának kérdéseire és az egyháznak a várospolitikában játszott szerepére is. Szombathely, mint püspöki mezőváros tanácsának aXVTI-XVni. századi összetételét, funkcióját Kiss Mária vizsgálja értékelő feldolgozásában. E város képviselőtestületének és bizott­ságainak 1860-1944 közötti szerepét pedig különös tekintettel a politikai viszonyokra, illetve a he­lyi autonóm szervek teljes visszaszorításának tendenciáira, Horváth Ferenc tényanyagban gazdag munkája foglalja össze. A polgári korszak elsőkét évtizedének a városi fejlődéssel összefüggő kérdéseit vizs­gálja Simonffy Emil igen alapos érdekes tanulmánya Zalaegerszeg képviselőtestülete és tanácsa működésének bemutatásával, továbbá Keszthelynek és Sümegnek a feldolgozásával. Zalaegerszeg még az 1871. évi községi törvény után sem került a rendezett tanácsú városok közé, csak 1885-ben emelkedett városi rangra. Mégis "a vármegyeháza árnyékában és részben a vármegyéből élő me­zővárosnak" a városok közötti tárgyalását a vizsgált időszakban tulajdonképpen a székváros szere­pe és jelentősége indokolja. A városok helyzetével foglalkozó tanulmányok sora Schneider Miklós Szentes rendezett tanácsú város képviselőtestületének (1872-1944) működését bemutató alapos feldolgozásával zárul. A tanulmánykötetben a községek politikai-igazgatástörténeti kérdéseit két tanulmány reprezentálja. Lengyel Alfréd az eddigi kutatási eredmények alapján, ezekre épülve, további ku­tatásokkal a Győrött, Pannonhalmán és Esztergomban fellelhető vonatkozó levéltári dokumentumok

Next

/
Thumbnails
Contents