Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 1. szám - IRODALOM - Koroknai Ákos: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 3–4. A helytörténetírás levéltári forrásai I–II. Szerk.: Komoróczy György. Debrecen, 1972. / 77–80. o.

78 az egyes fondokat és állagokat. Eltérés igy csupán a korszakok teljes elkülönitése, amiből fakadóan a fondok egysége szükségszerűen - esetenként - megtört. Ez szerkesztői elv, és - bár létjogosultságához bizonyos szempontokból nem fér kétség - kérdéses, hogy helyesnek bizonyulna-e a jövőben ' hasonló jellegű kiadványok szerkesztésénél. E szerkesztési módnak hatalmas előnyei vannak olyan esetekben, amikor a helytörténetkutatók időbeli keresztmetszetet kivannak adni szűkebb pátriájuk társadalom- és gazdaságfejlődési szakaszairól, de nem kedvez a vertikális szemléletű kutatásoknak. Másrészt a kapitalista korszak kutatói, ha pl. az egyes törvényhatóságok iratai közt kutatnak, aligha elégedhetnek meg a fondok és állagok elé irt ismertetőkkel, mert azokban számtalan utalás található - igazgatástörténeti, az iratanyag használatát elősegítő más gyakorlati vonatkozásokban amelyek nélkülözhetetlenné teszik a megfelelő részek feudáliskori ismertetéseinek áttanulmányozását. Elidőzve a szerkesztési elveknél, felmerül a kérdés, hogy az egyes fondok és állagok elé irt bevezető-tanulmányokat, de legalábbis azok igazgatástörténeti részeit nem lett volna célszerűbb a kötetek elején egy nagyobb lélekzetü tanulmányban összefoglalni, és csupán "Az iratok leirását", az iktatás stb. mikéntjét ismertetni az egyes fondok és állagok előtt. E módszer feltehetően jobban kedvezett volna az összevetéseknek, inkább kiugrottak volna az egyes törvényhatóságok igazgatástörténeti különbözőségei. Némileg zavaró, hogy amikor a kötetet az olvasó kezébe veszi, a rövid, alig 3 oldalas bevezető (jobbára a szerkesztői elvek ismertetése) és Vörös Károly tanulmánya után (a levéltárak feladatairól a közművelődési munkában) rögtön elmerül a fondcsoportonként ismertetett fondképzők hosszabb-rövidebb történetében. A Levéltár létrejöttével, funkcióival kapcsolatos első információkat csak a IV. fondcsoport irataihoz, Bihar vm. levéltáráról irt ismertetésben kapunk a 23. oldalt követően. E hiányosságot egy átfogó igényű bevezető tanulmány Írásával - véleményünk szerint - ki lehetett volna küszöbölni. A fondokhoz, állagokhoz irt ismertetők épp a bevezető tanulmány elmaradása miatt gyakorta köztörténeti és igazgatástörténeti ismétlésekbe bocsátkoznak, melyek egyébként a kötet szerkesztési elveiből egyenesen következnek. Az egyes bevezető tanulmányokban található ismétlések leginkább a n. József-féle közigazgatási reformoknál mutatkoznak meg. Az átfedések azonban ebben a szerkesztési struktúrában (függetlenül attól, hogy a struktúra helyes-e) szinte szükségesek is, mert a helytörténész szemével nézve a kiadványt ezek az ismétlések kívánatosak is, akár a sedria, akár a congregatio generális, stb. esetében. Néhány szót kell ejtenünk a fondok és állagok ismertetésének gyakorlatáról is. A fondképzők létrejöttének,működésének és iratkezelésének történetével több szerző foglalkozik. Ez a körülmény eredményezte azt, hogy ahány szerző, annyiféle megoldás található a két kötetben* annak ellenére, hogy kimutatható az egységesítésre való törekvés. Az ismertetések tartalmi színvonalának különbözősége nem mindig róható fel hibául, hiszen sokszor a fennmaradt forrásanyag csekély volta vagy az adott iratanyag rendezettségi állapota eleve nem tette lehetővé alaposabb vezető tanulmány készítését. Nem lehetett mindig feleletet keresni olyan kérdésekre, mint pl. az adott fondképzőt mely jogszabály és mikor hivta életre, nem mindig volt tisztázható a jogszabály létrejöttének történeti háttere vagy a szerv működési szabályzata, hatáskörének kiterjedtsége, területi illetékessége. Hasonlóképpen sok helyütt a töredékes forrásanyag a hivatali referenciák áttekintését, az ügykörök pontos elhatárolását, az ügyintézés módjának leirását sem biztosította. A kötetek ott teljesitik igazán feladatukat, ahol ezeket a kérdéseket kimerítően megválaszolják. Csupán egyetlen ilyen jellegű, a Commissariatus Provinciális Districtus Debreceniensis iratanyag-ismertetésére hívnánk fel a figyelmet, melyben az ügyintézés nyelvének (magyar, német, latin) változásairól kapunk áttekintő képet. Az ismertetéseknél általában tapasztalható, hogy közülük azok emelkednek ki, amelyeknél - mint az a jegyzetapparátusból kiderül -, a szerzők saját kutatásaikkal egészítették ki a szakirodalomból ismerteket, vagy a szakirodalom által eddig fel nem tárt fondképzők történetét világított ák meg. Ezekben az ismertetésekben rendkívül frappáns idézeteket olvashatunk a fondképzők iratanyagából. Azoknál a fondképzőknél, ahol mélyebben nem lehetett az iratanyag ismertetésében elmerülni, mert ezt a források nem biztosították, vagy a rendelkezésre álló szakirodalom nem nyújtott segítséget, valamint a figyelembe véve a Levéltár munkaerőkapacitását (ti. hogy néhány tudományos dolgozó nem oldhat meg máról holnapra minden igazgatástörténeti, stb. problémát), - e be-