Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 3. szám - KRÓNIKA - Kállay István: Az osztrák levéltárosok és történészek kongresszusa Bregenzben, 1973. október 1–6. / 659–661. o.

659 KÁLLAY ISTVÁN: Az osztrák levéltárosok és történészek kongresszusa Bregenzben /1973. október 1 - 6./ Az Osztrák Levéltárosok, valamint a Történeti Egyesületek Szövetsége immár hagyományosan - a kialakult gyakorlat szerint mindig valamelyik tartományi székhelyen - két évenként rendezi meg kongresszusát. Annak ellenére, hogy eddig már 11 történész és kilenc levéltári kongresszust tartottak, Bregenz város ezúttal elsőizben vállalta a sorrendben 12. illetve 10. kongresszus rendezőjének a szerepét. A hagyományok szerint ezúttal is először a levéltárosok üléseztek. Fő témájuk az volt, hogy tudnak a levéltárak úrrá lenni az egyre növekvő tömeges irattermelésen. Erről szólt a salzburgi tartományi levéltárigazgató /Dr. Franz Pagitz/, illetve a kérdés megoldásához próbált közelebb jutni der. Eduárd Widmoser innsbrucki tartományi levéltárigazgató mikrofilmezésről szóló előadása. Mindketten megállapították, hogy az iratok áramlása a levéltárakba olyan-méreteket öltött, amely azok befogadóképességét tizszeresen meghaladja. A kérdést az előadó a mikrofilmezésre való áttéréssel, illetve az ügyintézésben való bevezetésével látta megoldhatónak. Példaként a frankfurti Számvevőséget /Rechnungshof/ emiitette, ahol az ügyintézés teljesen a mikro-, filmre állt át. Widmoser hangoztatta, hogy néhány ausztriai levéltárban - igy Linzben, Inssbruckban, az Alsóausztriai Levéltárban, - már használnak mikrofilmet. A biztonsági célokat szolgáló filmezés mellett beszélt a filmezésnek arról a válfajáról is, melyet "eredeti pótló" filmezésnek nevezett. Ez a filmrevett anyag megsemmisítését jelentené, a levéltár, a kutatók azután a filmeket használhatnák. Ez a téma váltotta ki talán az egész kongresszuson a legnagyobb és leghevesebb vitát. A felszólalók hangoztatták, hogy a levéltárosokat a filmezés, elsősorban a filmek őrzése, kezelése, olyan uj feladatok elé állitaná, melyre nincsenek felkészülve. A filmezés olyan berendezést, szervezetet, dologi és személyi ráforditást igénvei, mely semmiképpen sem áll arányban az eredménnyel. A felszólalók hangoztatták, hogy az irattermelés növekedése, a hagyományos iratanyag tárolása is jelentős kiadásokkal, beruházásokkal jár. Nincs ezenkivül tisztázva jogilag az a kérdés, hogy a mikrofilmet bizonyitó erővel fogadják-e el, ha az eredetit megsemmisítették. Figyelemreméltó dr. Bernhard Zittel, a müncheni Bajor Főlevéltár főigazgatójának felszólalása, aki arra utalt, hogy Bajorországban fokozatosan megszüntetik az újkori iratok filmezését, ill. ezzel egyidejűleg az iratok megsemmisítését. E helvett egyes vállalatok levéltári raktárakat adnak bérbe, ahol az iratanyagot elhelyezik és biztositják a kivánt ügyiratok gyors kiemelését. Ez a szolgáltatás, melyet elsősor-