Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 3. szám - KRÓNIKA - Balázs Péter: Igazgatói értekezlet Egerben / 655–658. o.

655 KRÓNIKA BALÁZS PÉTER: Igazgatói értekezlet Egerben A Levéltári Igazgatóság október 3-5- napján Egerben rendezte meg az általános levéltárak igazgatóinak 1973 évi őszi konferenciáját. A tanácskozás megkezdése előtt a Heves Megyei Tanács nevében Szálai István VB. elnökhelyettes üdvözölte a megjelenteket. Beszédében rámutatott arra, hogy a megbeszéléseknek a Megyei Tanács annál inkább is külön jelentőséget tulajdonit, mivel a napirenden az uj tanácsi iratkezelés - a mindennapi ügyintézés szempontjából is fontos - tervezetének megvitatása is szerepel. Tájékoztatta a megjelenteket arról a hathatós anyagi támogatásról, amelyben a Megyei Tanács a levéltárat részesiti, egyúttal elismeréssel emlékezett meg a levéltár eddigi eredményeiről Az üdvözlő szavakra Varga János válaszolt, s köszöntette a megyei tanácsok képviselőit, akik első alkalommal jelentek meg levéltárigazgatői értekezleten. A tanácskozás első napirendi pontjaként a résztvevők a tanácsok uj ügyiratkezelési szabályzatának tervezetét vitatták meg. Fonyó Gyula, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának főosztályvezetője bevezetőjében kiegészítette Írásban is megküldött referátumát. Rámutatott arra, hogy a Minisztertanács Tanácsi Hivatala s az egész tanácsapparátus egyre nagyobb figyelmet fordit az ügyintézésre, ugyanakkor tudatában van annak is, hogy az elmúlt évtizedek történeti értékű iratait meg kell őrizni, s ezért figyelembe veszi a levéltárak jogos érdekeit. Az az időszak, amikor felelős beosztású tanácsi funkcionárius a levéltári kérdést 2 szál gyufával kivánta megoldani, ma már csak rossz emléknek tekinthető. A tervezet két fő célkitűzése az egyszerüsités és korszerüsités. Az ügykör számát, az ágazat betűjelét és a selejtezési számot magában foglaló irattári jel az irattári terv alapja és egyúttal a hatósági statisztika kódjele is; alkalmazásával megszűnik a selejtezési jegyzék és a rendszeres selejtezés egyszerűbbé válik. Ugyanakkor nem tekinthető még lezártnak az irattári jel számrendszerének mélysége és a községekben az irattár tagolásának kérdése. Közigazgatási érdekből is megfontolandó, hogy az iratokat célszerű lenne hosszabb időre is a tanácsi irattárakban őrizni. A tükröződő iratok selejtezhetőségének kérdése ugyancsak további vizsgálódásokat igényel. Ugyancsak megvizsgálandó: a kor technikai eszközeinek fejlődése nem teszi-e már lehetővé, h^gy az anyakönyvi II. példányok eddigi hagyományos rendszere helyett célravezetőbb megoldást /mikrofilm, mágnesszalag stb./ keressünk. Végezetül hangsúlyozta, hogy az uj iratkezelést elrendelő jogszabály 1