Levéltári Szemle, 23. (1973)
Levéltári Szemle, 23. (1973) 3. szám - ADATTÁR - Scholz Tamás: Amit a filatélia mondhat a levéltárnak / 617–633. o.
621 ajáoJott levélben történő pénzküldést, és amennyiben valaki saját felelősségére mégis 'igy küldött pénzt, nem élhetett kártérités igénnyel a posta felé annak elveszése esetén. Az ajánlott levél intézmény azonban ettől függetlenül fennmaradt, és 1789 XI. 1-től kezdődően rendezték az ajánlási dijat ugy, hogy minden ajánlott levélért a "jegyzőkönyvbe Íratás dijául" a feladásnál 6 krajcárt, ha pedig a feladó átadó vevény - Retour Recepisse - mellett akarta a levelet küldeni, a cimzettnek az átadóvevényért 3 krajcárt, azonkivül minden ajánlott levélért mind a feladásnál, mind a kézbesítésnél a kiállitott vevényért 2-2 krajcár un. vevénypénzt kellett fizetni. Ezeket az összegeket nem jegyezték fel a levélre. 1Ö15 V. 16-tól az ajánlási dijat 12, 181? VI. 1.-én 4- krajcárban állapították meg. Id42 VIII. 1-től ismét 6 krajcárra emelték fel a dijat, de egyidejűleg a különböző vevénypénzeket megszüntették, a tértivevény dija a távolságnak megfelelően egy féllatos levél dijával volt egyenlő. 1017-ben elrendelték, hogy az ajánlási dijat a feladásnál kell kifizetni, és ennek megtörténtét a levél hátoldalán kell feltüntetni. A tértivény diját hozzászámították a viteldíjhoz, és a kézbesítésnél lehetett ilyenkor az egészet egyösszegben kifizetni. Az 174-8-ban kelt rendelet szerint minden egyes levélért - a nem ajánlott levélért is - beszedett viteldijat a "levélrovatlap"-on kellett átvezetni. Mivel ez volt a kincstár felé az elszámolás, a bevezetések alapja, többször is /1750, 1751/ külön rendelkezésben rendelték el szigorú ellenőrzését. Amikor az ajánlott levelek szállítását engedélyezték, az ilyen levelekről a postahivatal külön naplót volt köteles vezetni. Azt hogy a postahivatalnok milyen szám alatt vezette be a rovatba az ajánlott levelet, köteles volt a levél címoldalára feljegyezni, rendszerint annak bal felső részére. In:ien ered a leveleken a ma is jól ismert rovatolási szám. Ugyancsak feljegyezték a levél címoldalára tintával vagy piros krétával az ajánlás tényét: a "NB" /Nóta Bene - jól jegyezd meg/ betűket. Ez azonban nem egyszer a postahivatalnok írásmódjától függően egészen cirkalmas díszítő elemnek, tűnhet. /5 ábra/. Mivel a feladó nem egyszer írástudatlan küldönccel küldte a postára levelét, saját kezével is ráirta a levélre, hogy Recomandirt, Rec~>mmandirt_, stb. , vagy annak igényét, hogy tértivevénnyel kívánja a levelet elküldeni, az Erga Recepisse esetleg ER rövidítést. /3 ábra/ Az 1630-as évek elején jelent meg a különleges kezelési jelzés bélyegzővel történő feltüntetése. A bélyegzések leggyakoribb szövege RECOMAND; RECOMMAND; RECOMEND; RECOMMEND; RECOMANDO; RECOMANDIRT; RECOM. Az 1830-as évek második felében erősödő magyarositási törekvések hatására a verebélyi postaállomás Dillesz nevű tulajdonosa a "Recipesse" szü helyett vevény , a Retour Recepisse szó helyett a visszány szó haszrálatát honosította meg. Kossuth Lajos tudomást szerzett erről, és a visszány szó helyett a tértivevény szót javasolta, mely kifejezés azóta is érvényben van. Iö40-ben a helytartótanács elrendelte, hogy a levelekről adandó minden feladó- és átadóvevényt magyarul, a tértivevényeket
