Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 3. szám - ADATTÁR - Centgraf Károly: Vályi lexikona Somogy megye közgyűlése előtt / 607–613. o.

60Ö Az igény tehát megvolt, sőt határozott körvonalai is megvoltak már annak, hogy mit tartalmazzon egy jövendő magyar geográfia. Kazinczynak is voltak ilyen ter­vei. /13/ A fiatal Vályi hajlandóságot mutatott a tárgy iránt, Kazinczy biztatása hall­gató fülekre talált. /lA-/ A tárgy szeretetén kivül érzelmi okai is voltak a nagy vállalkozásra. Az előrehaladottabb kultúrákra tekintve fájdalmas volt literatúránk szegényessége és hiányosságai. Mint a lexikon elkészülte után irja: "Nem vethetik immár fájdalmas alatsonyitással szemünkre: hogy mi Magyarok Hazánkat nem is emér­hettyük, hogy tudnánk tehát vagyonnyainknak hasznát venni? - Vérzett az én szivem ennek elképzelésekor." /15/ Természetesen munkált benne- az a vágy is, hogy valami érdemlegeset mutasson fel, hogy bizonyítsa, nem méltatlanul kapta a katedrát. Munkáját azonban a hazának tett "szükséges" és "hasznos" "szolgálatnak" tekintette. Lexikonját pedig úgy, mint ami "a kereskedésnek a Kultsa, a Haza esméretének az ösvénye; és a nemzeti előmene­telnek is eszközlője." /16/ Kisért ebben a gondolatmenetben a felvilágosodásnak az a hite, hogy a meg- és a felismerés önmagában megindít egy folyamatot, amely a dolgokat elrendezi a ráció, a józan ész kívánalmainak megfelelően. Azt várja, hogy a kereskedelem, a pénzáramlás megindul, ha a kereskedni kívánók megismerik, hogy mi hol terem, hol adható el por­tékájuk, vagy hol vásárolhatnak. Nem tagadja meg Élőbeszédében a magyar tanszék professzorát sem. Amint írja, könyve által "... az Országnak Törvénye is teljesíttetik a Magyar Nyelvre nézve;/17/ melly fontos Törvény a nevezetesebb és hasznosabb magyar könyvek nélkül, üres, tsalóka harangszó."/18/ Ezt a szempontot tartotta szem előtt akkor is, amikor a lexikont magyar nyelven irta meg. Kevesen vesznek magyar könyvet az "író kárával" és ha németül ír, egyéb akadályokat is könnyebben elkerült volna. "De ilyen hasznot - irja - Hazámhoz tar­tozó kötelességem szerént örömest feláldoztam." /19/ Ezek Vályi András indítékai, aki a kor szellemi áramlataiban felvetődött kér­désekre akar válaszolni a könyvében. Ennek megfelelő az a kérdésösszeállitás, amelyet számtalan példányban megküld vármegyéknek, városoknak, földesuraknak, s amit hírlapokban is közzétesz. íme a kérdések, amiknek alapján tudósotásaikat megírhatják a kérdezettek: 1. Hogy hívják a helységet? 2. Magyarok-e, németek-e, vagy tótok, vagy elegyesek lakói? 3. Kicsoda a földesura? k. Micsoda hitben, vagy vallásban vannak? 5. Melly faluk és városok fekszenek legközelebb hozzá? és mennyire? 6. Hány nyomásra, vagy fordulóra van felosztva határa? 7. Mit terem leginkább? mit középszerűen? hegyes-e, vagy térséges; agyagos-e, vagy homokos a földje? van-e eredejük, fájok, szőlejök stb., vagy nintsen? és mitsodásak?

Next

/
Thumbnails
Contents