Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 3. szám - FIGYELŐ - Borsa Iván: A levéltárügy Indiában / 553–577. o.

563 igazgatója is. Uttar Pradesh államban viszont a természettudományos kutatás és a kulturális ügyek államtitkára gyakorol felügyeletet az Állami Levéltár felett. A MAGÁNTULAJDONBAN LEVŐ LEVÉLTÁRI ANYAG A kép teljességéhez hozzátartozik a nem köztulajdonban levő iratanyag kérdése is. A helyzet e téren annyival rosszabb, hogy nem beszélhetünk magánlevéltáraknak hálózatáról, de még kisebb-nagyobb rendszeréről sem, mert az egyes egyházi szervek maguk őrzik irataikat, s nem indult meg törekvés arra, hogy egyazon egyház kisebbnagyobb közösségei levéltárat szervezzenek. Ugyanakkor természetes, hogy a részvénytársaságok, magán kézben levő ipari és kereskedelmi vállalatok, történeti szerepet játszott családok és személyek is maguk őrzik irataikat, s tőlük függ fennmaradásuk és még inkább kutathatóságuk. A Nemzeti Levéltár is csak mintegy másfél évtizede vesz át magániratokat megőrzésre illetve vásárol ilyeneket. Nyugat-Bengália Állami Levéltára viszont még ma sem vesz át magániratokat. - A Nemzeti Levéltár feladatának tekinti, hogy mikrofilmre vegyen történeti értékű magániratokat is, ha ahhoz a tulajdonos hozzájárul, így került filmre 1972-ben S.U. Putelnek, Nehru egykori helyettesének levelezése. A 120 tekercs mikrofilmet a Levéltár 10 évig zárt anyagként kezeli. Az egész országot behálózó levéltári bizottságok /Régiónál Records Survey Commissions/ áldozatos munkát végeznek a magánosoknál levő iratanyag felderítésére, amit a Nemzeti Levéltárnak bejelentenek, s a Levéltár - bár meglehetős késéssel, de a bejelentés időrendjében - közzéteszi a bejelentett adatokat. /National Register of Priváté Records, az 1961-1962. évi bejelentések adatai 1972-ben váltak sokszorosításban ismertté./ A közzétett füzetek adataiból arra lehet következtetni, hogy még ezen a területen is sok munkát igényel a levéltárosoktól az indiai népek történetére vonatkozó, hatalmas értéket jelentő, magántulajdonban levő levéltárk anyagról csupán az áttekintés megszerzése, a kapott adatok feldolgozásáról, az iratok esetleges mikrofilmeztetéséről nem is szólva. - Ez a feltételezés elsősorban arra épül, hogy az indiai függetlenségi harc nagy alakjai /Gandhi, Nehru, Bőse stb./ után igen tekintélyes iratanyag maradt, ami ma levéltári ületve múzeumi kezelésben van. /A Nehru Múzeum pl. 40 000 fényképből álló gyűjteménnyel rendelkezik, amiból mintegy 2000 a családtól származik./ Nyilvánvaló, hogyha a legfőbb vezetők ilyen kiterjedt levelezést és irodalmi tevékenységet folytattak, akkor még sok olyan személyi fOnddal kell számolni, amely levéltári megőrzésre érdemes. Mindehhez hozzászámitandók más politikai és egyéb vezető személyek iratai, illetve a maharadzsák és vezető egyházi személyek iratai is.