Levéltári Szemle, 23. (1973)
Levéltári Szemle, 23. (1973) 2. szám - IRODALOM - Stier Miklós: Bethlen István titkos iratai. Az iratokat sajtó alá rendezte, a bevezetőt és a magyarázatokat irta: Szinai Miklós és Szűcs László. Budapest, 1972. / 295–298. o.
297 lölt tematikáról. Az első tematikai csoportnak viszont cimet sem adtak a szerzők - a fentiek után, úgy véljük -, ez lett volna a leghelyesebb, teljesen indokolt eljárás./ Miről szólnak hát a dokumentumok - ha az egyes fejezetek cimei nem tükrözik a több mint 170 irat témáját? Nehéz lenne természetesen nyomon követni azt a hallatlanul széles tematikát, amit felölelnek. De éppen ilymodon kapunk reális képet arról, mi minden /s vajon az adott fond által tükrözötteken kivül még mennyi minden/ foglalkoztatta Bethlen István miniszterelnököt. Bepillantást kapunk a 20-as évek Bethlen-Gömbös viszonyának változásaiba, néhány vonatkozásban képet alkothatunk arról, milyen ügyekben referáltak a miniszterelnöknek a szaktárcák vezetői, több esetben valóban kulissza-titkokra is fény derül. /Hegedűs Lóránt és Klebelsberg levele pl. a numerus clausussal kapcsolatos 1926. évi problémákban; vagy Bethlen sajátkezű feljegyzései a frank-hamisitási ügyről, levélváltásai a korszak vezető bankáraival s legbefolyásosabb arisztokratáival, külügyi tárgyú levelezései stb./ Fontos iratok látták napvilágot az 1931. évi kölcsönügyben is. Értékesnek tekinthetők továbbá azok a források is, amelyekben az évtized szürkébb, kevésbé befolyásos és rangos politikusairól nyerünk közvetlen képet. Ezek közé tartozik például Drózdy Győző, akinek szerepét 1927 elejéig néhány pompás adat körvonalazza. Végső fokon . illusztrativ jelleggel ugyan, de mégis érzékelhető a közzétett iratokból olyan politikai jelenség, mint pl. a legitimizmus kérdésének, jelentőségének változása az évtized folyamán, vagy a katonai vonal, a hadsereg, a Honvédelmi Minisztérium jeléntőségének, súlyénak növekedése a politikai vezetésben a 20-as évek végére. Több dokumentum mutat arra, hogy Bethlen a munkásmozgalmat is figyelemmel kisérte, közvetlenül intézkedett, irányitott ebben a kérdésben is - amikor ez szükségesnek látszott. A kötet, a közölt iratok egészéről azonban talán elmondhatjuk, hogy olyan nagyjelentőségű, a korszak bonyolult problematikájához olyan újat hozó, nagy horderejű dokumentummal nem ajándékoz meg bennünket, amelynek fényében történetírásunk eddigi ismeretanyagához, megállapításaihoz képest valami teljesen új koncepció kialakítására kényszerülnénk. Ám rengeteg olyan irat került megjelentetésre, amely - túl a fentiekben általában jelzetteken - a különböző szempontból kutató történészek számára számos apró megfigyelésre ad kitűnő lehetőséget. Beszédes bizonyítékává válnak az iratok pl. annak, hogy Bethlen döntéseiben mennyire támaszkodott a különböző területek jó szakértőire, mennyire volt szinvonalas az a politikus garnitúra, amelyik legközvetlenebbül tanácsolhatott Bethlennek különböző megoldásokat. A politikai döntések meghozatalát meglőző "műhelytitkokon" kivül jó néhány politikus megnyilatkozása bepillantást enged a korszak politikai ideológiájának sajátosságaiba, a vezető réteg politikai gondolkodásának egész mechanizmusába. A gazdaságtörténész, a diplomácia-történész egyaránt találhat olyan motivumokat, amivel gazdagabbá, árnyaltabbá teheti a korszak néhány problematikájában az eddig már ismert <