Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 2. szám - ADATTÁR - Horváth Jánosné: A M. Kir. Közmunka- és Közlekedési Minisztérium 1867. és 1871. évi írószer ellátása / 258–270. o.

268 szervei útján meg tudta oldani, addig nálunk részint viszonyainknál, részint törvényeinknél fogva csak központilag lehetett azt irányitani./27/ A létszámfejlesztésre szüksége volt a minisztériumnak, mert korábbi személyzetével már nem tudott megfelelni az élet-diktálta követelményeknek. A társadalmi viszonyok fejlődésével szinte naponta szaporodtak azok az ügyek, amelyeket a kormányzattal szemben támasztottak. Ezek intézése megkívánta a közigazgatási jog terén a jártasságot és ilyen személyek munkába állitását. A kiterjedt vasúthálózat és a még épülőfélben lévő vasutak nagy száma is parancsolólag követelte a létszám bővitését. A létszámemeléssel kapcsolatos ellenvetések ellenére is a minisztérium központi adminisztrációs munkájában foglalkoztatott személyek száma 1871-ben 163 főre emelkedett, /28/ ami 1867-hez viszonyítva 63%-os létszámszaporulatot jelentett. E megemelt létszám sem tudta fedezni a minisztérium kiterebélyesedett adminisztrációjának szükségletét. Az elintézendő ügyek száma 1867-ben még csak 9750 ügyirat volt, 1871-ben már 22 210 ügyiratra szaporodott. Ha csak az ügyiratok számát vesszük figyelembe, akkor is 127%-os emelkedést tapasztalhatunk. E megszaporodott ügyiratmennyiség viszont azt is jelentette, hogy mig 1867-ben 1 személynek 96,53 darab ügyiratot kellett elintéznie, addig 1871ben már 136,25 ügyiratot, vagyis az egy főre eső iratmennyiség 41,1%-kal emelkedett. De nemcsak mennyiségileg szaporodott az ügyek száma, hanem minőségileg is. Egy-egy üggyel többet kellett foglalkozni, ami azt eredményezte, hogy megnőtt az ügyiratok oldalterjedelme is. Mig 1867-ben 1 ügyiratot 2,01 oldalterjedelemmel számolhattunk, addig 1871-ben ez a mennyiség már 9,7 oldalterjedelemre emelkedett. Egy-egy ügynek az elintézése bonyolult-abbá, irásbelileg munkaigényesebbé vált, ami természetesen több Írószert is követelt. így e fokozottabb igényeknek megfelelően emelkedett az Írószerek beszerzése is. 1867-hez viszonyítva 1871-ben tintából 1003, tollból 394, tollnyélból 5300, porzóból 4900, ceruzából 680, radírból 7000 és pecsétviaszból 1390%-kal többet vásároltak. Egy ügyiratra kivetítve a beszerzett menynyiséget, megállapíthatjuk, hogy lö67-hez viszonyítva l8?l-ben a fogyasztás tintából 300, tollból 126, tollnyélból és porzóból 1900, ceruzából 233, radírból 2900 és pecsétviaszból 566%-kal emelkedett. Az egy-személyre eső fogyasztás természetszerűleg ennél magasabb %-ot mutat. Tintából 50°, tollból 206, tollnyélból 3055, porzóból 3300, ceruzából 460, radírból kj>kh- és pecsétviaszból 566% volt az egy személyre eső felhasználás. E százalékos adatok jelzik azt a korábbi megállapításunkat, hogy az igényelt mennyiséggel egyrészt az ügyiratot, /ami számbelileg megnövekedett/ minőségileg is jobban intézték, többet foglalkoztak vele, másrészt egyéb adminisztrációs feladatok végzéséhez, mint segédkönyvi bejegyzések stb. is igénybe vették. Az egy személyre eső irószerfogyasztás magas %-aránya azonban nem tudta pótolni azt a személyi szükségletet, amit a minisztérium kiterebélyesedett adminisztrációja megkövetelt. Ahhoz, hogy az ügyeket zökkenőmentesen tudják vinni, újabb személyek munkábaállitására lett volna szükség. Az írószerek beszerzésének és kiadásának legfőbb bonyolítója Stöckl Alajos