Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 2. szám - ADATTÁR - Horváth Jánosné: A M. Kir. Közmunka- és Közlekedési Minisztérium 1867. és 1871. évi írószer ellátása / 258–270. o.

260 * tására és átvételére vonatkozó jogi formulákat, másrészt a minisztériumban használt Írószereket megismerhessük. Az irószerszállitási szerződés jogi formulái Az Írószer szállítására és átvételére létrejött megállapodást a minisztérium részéről Stöckl Alajos segédhivataligazgató, a vállalkozó részéről Dona Döme és Társa budapesti cég egy 8 pontból álló, kétoldalú szerződésben rögzítette. E szerződés mindkét fél számára jogokat és kötelezettségeket tartalmazott. A szerződés 1. pontja kötelezte a szállítót, hogy az általa megjelölt árak és minták szerint, a minisztérium által megjelölt hivatalos helyiségbe, saját költségén.a felsorolt Írószereket beszállittatja. A 2. pont feljogosította a minisztériumot arra, hogyha a vállalkozó nem felelne meg pontosan szállítási kötelezettségének, akkor annak költségére a szükséges Írószereket bárhonnan és módon beszerezhesse, s az esetleges többletköltséget ráháríthassa. A vállalkozó köteles volt az ajánlás során beküldött mintával megegyezőt leszállítani, ha ettől eltért, vagy ha hiányos árut szállított, kötelezhette a minisztérium annak kicserélésére, illetve a hiány pótlására. A 3pont szerint egy-egy szállítmány átvételét illető vita esetén a segédhivataligazgató által kijelölt és szakértőkkel kiegészített bizottmány, a szállító, vagy meghatalmazottja jelenlétében volt köteles dönteni. E bizottmány döntésének mindkét fél köteles volt magát alávetni, ez ellen további kifogással, vagy fellebbezéssel nem élhettek. A 4. pontban a minisztérium kötelezte magát arra, hogy a szerződésben felsorolt irószereket e vállalkozón kívül más útján nem szállíttatja. Az 5- pont szerint minden hiánytalannak talált szállítás után, nyugta ellenében kiegyenlíti a minisztérium annak vételárát. A 6. pontban a kötelezettségvállalás időpontját rögzítették. A vállalkozó ajánlatának kelte napjától, a minisztérium pedig a szerződés jóváhagyásának napjától vált kötelezhetővé. E pont intézkedett az aláírás formaságairól is. A szerződést a minisztérium részéről a segédhivatal igazgatója Stöckl Alajos, a vállalkozó részéről Dona Döme és két tanú irta alá. A szerződés másolatának 1 példányát megkapta a vállalkozó, 1 példányát pedig megküldték az államszámvevőségnek. Itt történt intézkedés az illeték-költségek fedezéséről is. Az eredeti szerződésre ragasztott illeték-költségeket a gyakorlatnak megfelelően a vállalkozó fedezte. A 7. pont útmutatást adott a szerződésből fakadó jogi kereset esetére. E pont szerint a minisztérium akár mint felperes, akár mint alperes volt jogosult arra, hogy azt a bíróságot jelölhesse ki illetékesnek, amely a királyi kincstár székhelyén az ügyek eldöntésére törvényszerüleg hivatva volt. A 8. pont intézkedett a szerződés érvényben maradásáról, illetve annak felmondásáról. Érvényben maradtnak tekintették, ha az egyik, vagy másik fél részéről felmondást nem nyert. Felmondás esetére viszont mindkét részről 3 hónapos határidőt állapítottak meg. E fenti szerződésben foglaltakat a szerződő felek 1867. július 21-én azáltal,