Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 1. szám - A VII. NEMZETKÖZI LEVÉLTÁR KONGRESSZUS ANYAGÁBÓL - A Kongresszus közgyűlése által elfogadott ajánlások / 24–28. o.

24 A Kongresszus közgyűlése által elfogadott ajánlások A VII. Nemzetközi Levéltári Kongresszus résztvevői annak érdekében, hogy a gazdaság, a kultúra, a tudomány és az élet (az országé és a népé) fejlődésének megfelelően a levéltárak tevékenysége még hatékonyabbá váljék, az alábbi javaslatokat fogadták el: I. AZ ÁLLAMI LEVÉLTÁRAK ÉS AZ IRATTÁRAK KÖZÖTTI KAPCSOLAT (F.L Dolgih, SZU) 1. Az állami levéltárak és az irattárak közötti kapcsolat problémájának fontosságáról meggyőződve, a Kongresszus úgy véli, hogy együttműködésüket egységes elvek szerint kell rendezni. Ide tartoznak az irattermelő ügyintéző szervek iratainak őrzésére vonatkozó elméleti és gyakorlati kérdések, a selejtezés, a megfelelő segédletek készitése, a levéltárak és irattárak kapcsolatának erősitése, az ügyviteli iratok körének meghatározása. Mindezek az együttműködés lényeges összetevői. Jó lenne, ha a levéltárak és irattárak kapcsolatát pontos törvényes rendelkezések szabályoznák, kimondva az előbbiek tudományos és technikai ellenőrzési jogát az utóbbiak fölött. 2. A Kongresszus hangsúlyozza, hogy különböző országok levéltárosai igen nagy fontosságot tulajdonitanak az ügyviteli szervek iratainak selejtezésére vonatkozó elveknek és módszereknek, valamint az iratok későbbi begyűjtésének, szem előtt tartva azok történeti, tudományos és gyakorlati értékét. E probléma aktualitását elsősorban az adja, hogy az iratok tömege állandóan növekszik és fontos, hogy a levéltárnak átadandó iratok mennyiségét korlátozzuk, ugyannakkor az adatszolgáltatás szempontjait se hanyagoljuk el. A levéltárba szállítandó anyag tudományos jellegét kezdettől fogva biztosítandó, rendkívül lényeges,hogy az iratok leltára elkészüljön, valamint pontos kritériumok szerint fel kell fektetni az iratbeszolgáltatásra kötelezett intézmények jegyzékét is. 3. A Kongresszus fontosnak tartja, hogy a levéltárak és irattárak kapcsolatait szorosabbra vonjuk, s igy a levéltári segédletek előkészítő munkálatainak folyamatosságát biztosítsuk. Ezek a kapcsolatok a levéltárosok hasznára is válnak saját technikai feladataik során és a kutatók számára is hamarább hozzáférhetővé teszik az iratokat: mindebből időbeli és anyagi haszon származik. 4. A Kongresszus hasznosnak tartja és támogatja a nagy, átmeneti iratgyűjtő helyek létesítését, ahol az állami levéltárba történő beszállításukig az érdekelt, különböző ügyviteli szervektől származó iratokat kezelik. A tapasztalat az ilyen átmeneti levéltárak létjogosultságát mindazon országokban, ahol ilyeneket már létrehoztak (Franciaország, Szovjetunió, Egyesült Államok stb.) mindenképpen igazolja. 5. A Kongresszus ugy véli, hogy a levéltárosok és irattárosok, akikre ez új feladatok végzése hárul, az ügyviteli iratok kezelése, selejtezése, rendezése és segédleteik készitése tekintetében külön, speciális szakmai képzésben kell, hogy részesüljenek.