Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 2. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Borsa Iván: A fototechnika alkalmazása a levéltárakban / 227–242. o.

233 a hengerek nem tudnak iratot befogadni, de ugyanakkor alsó határ is van, mert az automatika túlságosan vékony papir átfutásakor nem működik, Ezek a. korlátok már eleve leszükitik azokat a kereteket, amelyek között ez a géptipus alkalmazható. Ha ehhez hozzávesszük azt a körülményt is, hogy a legtöbb ilyen felvevőgép 16 mm-es filmmel működik, ez tovább szükiti az emiitett keretet. Mint a fentiekben szó volt róla, a 16 mm-es film használata csak kisebb méretű iratok esetében alkalmas levéltári célokra. Ráadásul, ha mindkét oldalon beirt irattal van dolgunk, s az irat két oldalát egymás mexlé kívánjuk felvé.telezni /duplex módszer/, még jobban fokoznunk kell a kicsinyítést /kb. l:40-es arínyig/, ami a felvevő levéltári alkalmazhatóságát szinte csak a legújabbkori tipusiratokra korlátozza. - Mindezek ellenére meggondolandó, hogy ilyen iratok esetében elsősorban iratképző szerveknél nem kellene-e fokozottabb mértékben igénybe venni. A folyamatos felvevőgépekkel történő mikrofilmezés esetében ugyanis már el lehet érni, hogy a film készítésének önköltsége alatta maradjon a felvételezett iratanyag tárolási /raktár- és állványépitési/ önköltségének. Ez a mikrofilmezési eljárás tehát már gazdaságos helymegtakarítást tud biztositani. Az iratképző szerveknél végzett nagyobb arányú mikrofilmezés esetében a levéltáraknak azzal kell számolniok, hogy bizonyos iratanyagot nem eredetiben, hanem mikrofilmen fognak majd átvenni az iratképző szervtől. - A fent leirtak magyarázzák, hogy a folyamatos gépeket elsősorban a nagy mennyiségű tipusirattal dolgozó intézmények /pénzintézetek, biztositók, távirati irodák stb./ és nem a történeti értékű régi iratanyagot őrző levéltárak alkalmazzák. A fototechnikai ipar azonban nemcsak a hagyományosnak mondható iratanyag egyre automatizáltabb mikrofilmezését biztositja, hanem gondoskodik a computerek terjedésével kapcsolatos mikrofilmezési megoldások kidolgozásáról is. Köztudott, hogy az elektronikus adatfeldolgozó gépek legtöbbje eredményeit végtelen, hajtogatott papirra, úgynevezett leporello-ra irja ki. A computerekkel dolgozó intézmények^ vállalatok számára a nagymennyiségben felgyülemlő leporello-k tárolása egyre komolyabb gondot okozott. A fototechnikai ipar ezt a problémát felismerve továbbfejlesztette a folyamatos felvévőgépet és alkalmassá tette computerek leporellóinak mikrofilmezésére /pl. KODAK Rotaline/. E gépek leginkább 16 mm-es filmet használnak, s ennek megfelelően alkalmazott kicsinyitési tényezőjük is igen erős.. Leginkább 18-32-szeres kicsinyítést alkalmaznak. - A leporellók mikrofilmezése igen gyorsan /percenként kb. 50 méter irat/ és viszonylag alacsony költséggel megoldható lévén, fel kell hivni a levéltárak figyelmét, hogy raktározási nehézségek esetén ne vegyék át a leporellók tornyait, hanem szorgalmazzák, hogy az adatfeldolgozó szerv leporellóit mikrofilmezze, s az ügyviteli határidő lejárta után a mikrofilmet adja át levéltári megőrzésre. Tulajdonképpen levéltári célokat is szolgált a fototechnika, amikor a computertechnikával együttműködve megoldotta a computer által kidolgozott adatok immár hagyományosnak mondható gépes kiirásával szemben az eredménynek képernyőn való