Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 1. szám - A VII. NEMZETKÖZI LEVÉLTÁR KONGRESSZUS ANYAGÁBÓL - Vass Előd: N. B. Volkova: Az irodalmi és művészeti levéltárak / 21–23. o.

21 Az egyik ilyen segédlet teljes anyagunkról, magas szinten, a fondok és állagok szintjén fog készülni, szintetikus jellegű lesz, és csak kevés adatot (cim, kor, terjedelem) fog tartalmazni. A fondképzők tipológiai rendjében, azon belül időrend szerint fogja a fondókat csoportosítani. A fondók és állagok szakmutatója lesz. Jóval nagyobb, több és nehezebb munkát kivan a másik tervezett segédlet, amely ugyancsak teljes anyagunkról fog tájékoztatást nyújtani. Ennek a segédletnek a szintje vegyes lesz, minthogy nem a levéltári anyag alapján, hanem a rendelkezésünkre álló különböző szintű levéltári segédletek alapján tervezzük elkészíteni. Rendszere minden előforduló tárgyat egységbe foglaló nagy tematikai rendszer lesz. Szintetikus jellegű adatok kerülnek majd ebbe a segédletbe, amelyek a benne szereplő levéltári egységek cimét, jelzetét, korát, terjedelmét és természetesen elsősorban tárgyát adják meg. Központi általános mutató lesz ennek a segédletnek a neve, amelynek elkészítéséhez a számitógép segítségét is igénybe kívánjuk venni. Ezt a központi általános mutatót azután a továbbiakban készülő segédletek újabb és újabb adataival ki lehet és kell majd egészíteni. Ugy gondoljuk, hogy - legalábbis egyelőre - levéltári segédleteinkkel ilyen módon tehetjük a tudományos tájékoztatásnak, a tudománynak a legjobb szolgálatot. Áz irodalmi és művészeti levéltárak (N.B. VOLKOVA) N.B. Volkova, a Szovjetunió Központi Állami Irodalmi és Művészeti Levéltárának igazgatója referátuma elején leszögezi: az irodalom és művészetek dokumentációs anyaga, amelyet levéltárak, könyvtárak és múzemumok őriznek, a világ kulturális örökségének része és a haladás és művelődés érdekeinek tudományos céljára szolgál. Legfontosabb része a dokumentációs anyagnak azok a kéziratok és levelek, amelyek az irók és művészek alkotásainak feltárásához vezérfonalként szolgálnak. Ezek a kéziratok egy-egy irodalmi mű vagy művészeti alkotás létrejöttének körülményeit teszik érthetővé. Emberek milliói nagy érdeklődéssel kisérik különösen a szocialista és fejlődő országokban a művelődés és történelem újabb emlékeinek felfedezését, irók, zenészek, művészek és szinészek ujabb előkerült kéziratait. Természetes,hogy ennek feltétele az irodalmi és művészeti dokumentumok összegyűjtése, megőrzése és hasznosítása. Ezért a színházak, kiadók, művészeti és irodalmi egyesületek, magán szervezetek, valamint az egyes irók, művészek, zeneszerzők, színházi és filmrendezők irathagyatéka a levéltárak gyűjtőkörébe került. Az irodalmi és művészeti iratok kérdése először az első nemzetközi levéltáros kongresszuson, 1950-ben Párizsban került megvitatásra a magánlevéltárak és hagyatékok problémája kapcsán. 1953-ban, Hágában, a második levéltáros kongresszuson R. Fiiangieri "A művészet történeti emlékei és levéltárai" c. előadásában azt javasolta,hogy a művészeti dokumentumok megőrzését szervezetten oldják meg. Ugyancsak ő, az 1956. évi in. nemzetközi levéltáros kongresszuson, Firenzében "Magánlevéltárak" c. előadásában a különböző országok művészeti levéltári gyűjteményeinek feltáratlan voltára mutatott rá. Az irodalmi és művészeti Írásművek, melyeket sok levéltárban őriznek,szóba kerültek az 1958. évi IV. Nemzetközi Levéltáros Kerekasztal Konferencián, Wiesbadenben is. Itt R.H. Bautier, francia levéltári gyakorlatból kiindulva a "Dokumentációs javak felhasználásának uj területei" c. előadásában már egy egy egész fejezetet szentelt a témának "Az irodalomtörténet és a levéltárak" cimen.Ekkor vetődött fel, hogy az irói hagyatékok sorsa sok országban nincs megnyugtató módon megoldva. Bautier arra a következtetésre jutott, hogy a levéltáraknak ezen a területen olyan lehetőségek állnak a rendelkezésünkre, melyek korábban nem voltak. Ez az előadás felkeltette a levéltárosok érdeklődését az irodalmi és művészeti dokumentumok gyűjtése iránt.