Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 2. szám - Csipes Antal: Az árvaszék szervezete, működése és iratai Magyarországon a kapitalizmus korában / 176–188. o.

177 A következő lépés a szabadságharc után, 1851-ben következett be, amikor egy császári rendelet a gyámhatósági teendőket az újonnan alakult cs.kir. járásbíróságokra, ill. az 185^-ben ezek helyére lépő cs.k\r. főszolgabírói hivatalokra bizta. Ezek 1853-tól az osztrák polgári törvénykönyv szabályait alkalmazták. E hatóságcentrikus szabályok megakadályozták ugyan a feudális kor visszaéléseinek javarészét, de mivel teljesen különböztek a régi gyakorlattól, merev, bürokratikus rendszerük általános ellenérzést váltott ki. Ezért a magyar jog részleges visszaállításakor, JL86l-ben az Országbirói Értekezlet az osztrák polgári törvénykönyvet - néhány telekkönyvi szabály kivételével hatályon kivül helyezte és elvileg visszaállította az 1848. előtti gyakorlatot, tekintet nélkül arra, hogy a régi nemesi és polgári gyámsági jog lényegesen különbözött egymástól. A hatósági felügyelet egész szabályozását a törvényhatóságokra bizta, amelyből megint országos zűrzavar lett, és amelynek során az árvák roppant anyagi károsodása következett be. A zavart a polgári perrendtartást ideiglenesen szabályozó 1868: 5^-tc. azzal kivánta megszüntetni, hogy a gyámhatósági teendőket a városi ill. vármegyei törvényszékekre bizta, megkövetelve egyben a gyámolt nevében kötött peregyezség ill. osztályos egyezség érvényességéhez a gyámhatósági /törvényszéki/ hozzájárulást. Ez sem javitott sokat a helyzeten. A jogorvoslati fórumok zavarosak voltak, a biróságok nem tudtak cselekvően fellépni, csak az elébük vitt kérdésekben döntöttek. Ezért a független királyi bíróságokat megszervező lö70:42. és 1871:18. te. a gyámügyeket nem hagyta a királyi biróságok kezében, hanem visszaadta a törvényhatóságoknak ill. a rendezett tanácsú városoknak, elrendelve, hogy ennek intézésére árvaszéket alakítsanak. Ekkor már világosan látszott, hogy a kor általános kodifikációra törekvésének megfelelően /váltótörvény, kereskedelmi törvény, ügyvédi, közjegyzői rendtartás, büntetőtörvény, végrehajtási törvény/, a gyámügyet is egységes, nagy kódexben kivánják szabályozni. E törvényről öt éven át folyt a vita, előbb a jogi szaklapokban, majd két éven át az országgyűlésen, mig végre létrejött mind az anyagi gyámsági jogot, mind a gyámokra és gondnokokra felügyelő hatóságok szervezetét és eljárását szabályozó törvény, az 1877: 20. te. E törvénynek számos hiányossága, hibája volt. így a nagy vagyonú árvák gyámjainak felügyeletét külön útra terelte, megengedve, hogy a 100 000 forintnál nagyobb vagyonú árvák hatósági felügyelete helyett ezek részére családi tanácsot alakítsanak. A törvény, bár túlnyomórészben a vagyonfelügyelettel foglalkozott, s főleg az árvák vagyonának védelmét célozta, mégsem tudta teljesen megakadályozni a sikkasztásokat és az egyéb gyámi visszaéléseket. Nagyon elhanyagolta a nevelés szabályozását, alig engedve ebbe hatósági beleszólást. Egészben véve ez a törvény megfelelt a kapitalista társadalom uralkodó osztálya igényeinek, amit bizonyit az is, hogy néhány