Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 1. szám - Szabó Ferenc: A kereskedelmi ágazat irányítása, ügykörei Békés megye tanácsainál, 1950–1956 / 20–36. o.

20 SZABÓ FERENC: A kereskedelmi ágazat irányítása, ügykörei Békés megye tanácsainál 1950—1956 Összefoglalásunk a Levéltári Igazgatóság irányitása alatt a tanácsi igazgatás 1950-1956 közötti funkcióinak és az azokat tükröző iratoknak ágazatonkénti vizsgálatára elinditott munkálat keretében született meg. Megállapításainkat a közvetlen levéltári gyakorlat igényeire figyelemmel kivántuk papirra vetni. Ebből kiindulva egyfelől a tanácsi kereskedelmi ágazatot érintő szervezeti és hatásköri változásokat, másrészt mindezeknek az iratanyagban, annak nyilvántartási rendjében történő lecsapódását boncolgatjuk. A vizsgálódás második részében teszünk javaslatot az iratok selejtezhetőségé tekintetében. Mondanivalónkat részben a dolgozat jegyzeteiben felsorolt jogszabályokra alapoztuk, elsődleges forrásunk azonban a Békés megyei Levéltárban tanulmányozott iratanyag volt. A Békés megyei Tanács V.B. Kereskedelmi Osztálya 1950-1956 közötti iratanyagának selejtezését kifejezetten azért végeztük el 1970-ben, hogy behatóbb tanulmányozásukra mód nyiljék. A tárgyalt időszakot jellemző nagyfokú egységesítés, nemegyszer mechanikus uniformizálás következtében a Békés megyei kereskedelmi igazgatásról elmondottak kevés eltéréssel valamennyi megyében érvényesnek tekinthetők, még a példaként idézett számadatok is alkalmasak az általánosabb tájékoztatásra. A tanácsi kereskedelmi igazgatás feladatainak és szervezetének alakulása a tanácsok létrejöttétől 1953 végéig A kereskedelmi tevékenység a gazdasági élet egyik legfontosabb ágazata, szoros függvénye az ipari és mezőgazdasági termelésnek, valamint a lakosság vásárlóerejének, a keresletnek. A felszabadulás előtt, amikor a magántőkés kereskedelem korlátlan haszonszerzési lehetősége uralkodott, az államhatalom lényegében megelégedett azzal, hogy az igazgatás utján regisztrálja és megadóztassa a kereskedelmi tevékenységet. Csak kivételesen, háború idején került sor az elosztásba való jelentősebb mértékű állami beavatkozásra. Békeviszonyok között a megyei, városi, járási és községi önkormányzati igazgatásban a kereskedelmet érintő hatáskörökben az iparengedélyek kiadása, a piacok és vásárok szervezése volt a legfontosabb. A kereskedelmet irányitó illetve orientáló intézkedések kiadása a Kereskedelem és Közlekedésügyi Minisztérium feladatkörébe tartozott. (1) A felszabadulás utáni első esztendőkben (1948-ig), jórészt a háborús évek gyakorlatát folytatva, az eléggé szorosan ellenőrzött magánkereskedelem volt hazánkban a meghatározó, bár egyre jobban teret hóditott a szövetkezeti és az állami kereskedelem is. A fordulat éve után, a szocialista átalakulás megindulásával, a magánkereskedelmet egészen szűk térre szorították vissza, 1950. február 1-től kezdve magánszemély nagykereskedői tevékenységet egyáltalán nem folytathat. (2) 1949-1951 között a magánkiskereskedők száma a korábbiak töredékére esett vissza. Az állami, centralizált irányítás alá került kereskedelem elsődleges célja nem a mindenáron való haszonszerzés lett, hanem a rendelkezésre álló készletek elosztása utján a lakosság tervszerű ellátásának és igényeinek minél teljesebb és korszerűbb kielégítése. A kereskedelem is része lett a szigorú tervgazdálkodásnak. A személyi kultusz időszakában ugyanakkor a kereskedelmi ágazat népgazdasági szinten nem kapta meg az őt megillető helyet. Sokszor inkább csak elosztotta a kereslethez képest szűkös árukészletet. Szorosan kötődött az állami begyűjtési hálózathoz és a közellátási szakigazgatással együtt látta el az egyideig kényszerűen fenntartott jegyrendszerrel kapcsolatos - erősen hatósági színezetű - feladatokat az alapvető élelmiszerek és anyagok kereskedelmében. Mint a köztörténetből ismeretes, különösen 1949-1953 között, a fogyasztási cikkeket előállító iparágak fejlesztése lemaradt, az ország erejét a nehézipar'gyors felfuttatása kötötte le. Emiatt is fenn kellett tartani a kiutalásos rendszert a legkülönbözőbb árucikkek esetében. Az aprólékos tervszerűséggel, túlszervezetten irányított kereskedelem a hiánygazdálkodás következményeivel küzdött legtöbbet. Az üzlethálózat, a tárolóhelyek, a propaganda