Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 1. szám - Horváth Jánosné: Az írógép ügyviteli alkalmazása Magyarországon, 1883–1944 / 37–67. o.

58 iskolák többségét a Cityben helyezték el, s legnagyobb látogatottságnak, jó képzési módszereik miatt, a nők által vezetett iskolák örvendtek. A fizetendő tandijat a tanulók magas létszáma miatt minimális összegben tudtak megállapítani. (154) Még külföldön sem minden iskola rendelkezett azonban olyan kedvező feltételekkel, hogy tanulói mindegyikének - kezdetben még értéktárgyat képező - Írógépet tudjon biztosítani. Oktatási célokra azért megszerkesztették az un. segédeszközöket (segédbillentyüzetet), amelyek tökéletes hasonmásai voltak a forgalomban levő Írógépek billentyűzeteinek. Ezek a segédeszközök jelentős szerepet vittek Franciaország, Németország, sőt még Anglia gépíróinak kiképzésében is. E segédeszköz, mely Írógép nélkül a helyes ujjhasználatra tanított, nálunk Langheinrich E.St. -Johann, Saar-féle táblázat néven volt ismeretes és 50 fillérért került forgalomba. (155) Jóval a századforduló után a filmet, a hanglemezt, az ujjgimnasztikát és a muzeális irógépmodelleket is igénybe vették oktatási célokra. A filmet először 1926-ban a Continental alkalmazta, így mutatta be, hogyan lehet gépen helyesen irni. Hanglemezzel a hallgató taktusérzését fejlesztették, mig ujjgimnasztikával a jobb és kényelmesebb ujjtartást tudták elérni. Az Írógép iskolákban létesített irógépmuzeumokkal pedig szemléltetve tudták bemutatni a régi és az uj Írógépek közötti különbséget. (156) E tömeges kiképzés következményeként egyes hatóságok kezdték megkövetelni a gépírói képesítést, s állásaik elnyerését ilyen feltételekhez kötötték. így pl. a porosz Földmüvelésügyi Miniszter már 1906-ban elrendelte, hogy "mindazoknak a hivatalnokoknak, akik a minisztériumban alkalmaztatni óhajtanak, igazolniok kell,hogy gépen irni tudnak, mivel e képesítés nélkül a minisztérium nem alkalmaz senkit."Kimondta továbbá, hogy a "sztenográfálni tudók előnybe részesülnek, s e rendelet miatt nem fognak hivatal hiányban szenvedni, mert már a katonaságnál tanítják a gyorsirászatot és a gépírást, így csak az idősebb generáció nem ismeri azt."(157) A gépiróképzésre alakult tanfolyamok nagyrésze azonban csak mennyiségi és nem minőségi képzésre törekedett, amelynek eredménye az lett, hogy sok volta jelentkező gépírói pályán, de kevés a jó gépírók száma. Legtöbbje nem volt tisztában a helyesírás elemeivel, gyorsírni nem tudott, gépírni is csak ugy, hogy a tolliró gyorsabban dolgozott. Nem voltak idegen, főleg németül tudó gyors-gépírók, pedig ezek fizetése már a századfordulón 100-200 Korona körül mozgott. A férfiak nem szívesen mentek erre a pályára. Egy-egy megüresedett állásra sokan pályáztak. Több eredménytelen jelentkezés ül. pályázat után a gépírónők már 30-35 Korona fizetésért is elmentek állásba. A sok tanfolyam ellen, amely ontotta a gépirónőket, már 1906-ban tiltakoztak és beadványban kérték a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztert, hogy szüntesse be azokat. (158) Az elszaporodott, nem egy esetben az igényeket ki nem elégítő gépíró iskolák és tanfolyam területén volt hivatva a 23. 993 és 70.446/V/1927. sz. VKM rendelet rendet teremteni. Ezzel engedélyhez kötötték a gépiró iskolák és tanfolyamok felállítását és fenntartását, valamint intézkedtek az Országos Gépiró Vizsgáló Bizottság létrehozásáról. E rendelettel megszabták az irodai gépiró, illetve elsőrendű irodai gépírói bizonyítvány kiadásának feltételeit. Irodai gépirónak azt minősíthették, aki 10 percen át percenként 80 szótag sebességű diktátumot írógépen leirt és 200 szótag terjedelmű szöveget 5 percen belül írógéppel elfogadhatóan lemásolt. Elsőrendű irodai gépirónak pedig azt, aki 10 percen át 120 szótag sebességű diktátumot Írógépen leirt. (159) E rendelet kiadása után már a magánirodák és a közhivatalok is megkívánták a gépírói jártasságról és gyakorlati tudásról szóló hivatalos igazolás felmutatását. A gépírói munkára jelentkezőt fenti igazolástól függetlenül még próbának is alávetették és alávetik ma is, mert ott, ahol a munka nagyrészt egyszerű szövegek leírására korlátozódik, más a mérték, mint ott, ahol a gépirónak nagyobbfoku önállóságára is szükség van. A gépírás nem tartozik az egyszerű munkanemek közé, mert az irás maga számos különféle szellemi és fizikai képességet tételez fel, nem is szólva az ismeretek bizonyos mértékéről - olvasás, helyesírás - amely nélkül jó gépiró nem képzelhető el. A vizsgálatot kiterjesztették a jelentkező 1. általános intelligenciájára (kombinálóképesség, a lényeg felfogása, emlékezet értelmileg (logikailag) összefüggő és összefüggéstelen szövegnél). 2. figyelmességére (a figyelem terjedelme időbelileg, képesség a figyelem megosztására, koncentrációképesség, ellenállóképesség zavaró momentumokkal szemben, figyelem terjedelme írott és hallott jeleknél) és 3. a munka szempontjából fontos készségeire (irás, olvasás, beszéd, a szókép elképzelése, mechanikus ujjügyesség, képesség együttes impulzusok felvételére, a billentyűzeten való tájékozódási képesség). (160) E követelményeket próbálták és próbálják még ma is a hivatalok saját igényeiknek megfelelően alakítani.