Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - HUNGARICA - Kerényi Ferenc: Reformkori színészetünk levéltári emlékei Kassán / 165–167. o.

HUNGARICA KERÉNYI FERENC : Reformkori színészetünk levéltári emlékei Kassán 1969 és 1971 nyarán a Magyar Szinházi Intézet megbízólevelével, doktori disszertációm anyaggyűjtése során alkalmam nyílott arra, hogy egy-egy hetet töltsek Szlovákia néhány levéltárában. A kutatások Kassán jártak a legtöbb eredménnyel. A város - mint azt a művelődéstörténet adataiból eddig is tudtuk - 1828 és 1840 között a magyar színészet és operajátszás Pesttel felérő, kezdetben azt túlhaladó centruma volt. Kassa kulturközpont-szerepe, amely a felvilágosodás korától nagyjából folyamatos, fellendült könyv- és lapkiadó-tevékenységgel irodalmi és zenei műkedveléssel párosult. A kassai kutatások során fellelt források mostani vázlatos közreadását két tényező indokolhatja. Egyrészt: az országhatáron túli archívumokról alkotható mai áttekintő képünk igen hézagos - igy a közlés segítheti a későbbi kutatói munkát. Itt jegyzem meg, hogy az alább részletezendő dokumentumok néhány alaptípusáról mikrofilm készült (190 felvétel), és ez a Magyar Szinházi Intézet történeti osztályán hozzáférhető. Másrészt: a földrajzi távolságot leszámítva, hazai viszonylatban is megoldatlan a művelődéstörténet számbajöhető fOndjainak körülhatárolása. Adataink - minthogy a kassai feudáliskori levéltárak rendszere változatlan, azonos a magyarországiakéval talán ilyen irányú tanulsággal is szolgálnak. Különösen fontos ez a színháztörténet számára, amely csak a legutóbbi években szakad el a drámaszövegek elemzésétől, a színészi emléktárgyak gyűjtéséről, válik történettudományi ágazattá, és igy alapvető forrásfelmérését végzi. Kassán két levéltár működik, az Állami Levélt ár (ebben őrzik Abauj vármegye levéltárát) és a Városi Levéltár. Mindkettő anyagára, a pozsonyi szlovák Levéltári Központ adhat ki kutatási engedélyt. Minthogy 1828 és 1840 között a szinházügyet igazgató választmányban a vármegye és a város képviselői egyaránt helyet foglaltak, indokoltnak látszott, hogy a két levéltár anyagát szembesítsük, egymással kiegészítsük. A várakozás azonban nem igazolódott. Abauj vármegye levéltára a vonatkozó évkörben igen hiányos. Segédletként index használható, sorozata teljes. A közgyűlési jegyzőkönyvekből azonban hiányzik az 1830. , az 1831. , az 1834-35. és az 1838-40. évi. Iratok tekintetében még rosszabb a helyzet: az egyetlen érdemi irat a 224/1829. , ide csatolták az 1829. és az 1830. év valamennyi szinházi iratát. Igy az előző évben, 1828-ban Kassára érkezett társulatnak a megtelepedése, a vármegye és a város összefogása jól nyomon követhető. Közülük a legjelentősebb az 1830-ban aláirt Bérlő-levél, amely a városi színházépület voltaképpeni ingyenes átengedésével évekre otthont biztosított a magyar színtársulatnak. (A szerződést - alig módosított formában - 1833-ban megújították, és 1840-ig volt érvényben. ) A következő évek erősen hiányos közgyűlési anyaga két alapszám alatt szerepel. Ezek az iratok elsősorban a bevételek és kiadások jegyzékét tartalmazzák - egyes előadásokra bontva, illetve havonként és évadonként összesítve. Belőlük nagyjából rekonstruálható a társulat gazdasági élete. A nagymérvű iratpusztulást a levéltár mostoha sorsa okozta. 1923 és 1942 között ideiglenesen Eperjesen tárolták, majd visszakerült Kassára, ahonnan 1944-ben, a front közeledtekor elmenekít ették ; mostani helyére csak 1960-ban jutott. A feudális kori iratok egy része eközben elkallódott, más hányada rendezetlen állapotban került vissza, s még nem kutatható. Az Állami Levéltár forrásanyagának legértékesebb része azonban nem az erősen töredékes közgyűlési anyag, hanem Abauj vármegye ránkmaradt játékszini könyvtára, amelyet gyűjtemény ként őriznek 8 dobozban : Színdarabok és operák gyűjteménye, 1830-1840. A gyűjteményi évkor nem pontos. A legrégebbi darab még XVIII. századi: Haffner A farsangoló ifjú cimü három felvonásos vígjátékának Szikszay József készítette fordítása 1797-ben készült, a példány azóta szerepelt a vándortársulatok kisded bibliotékájában. Az utolsónak készült munka 1850-es lejegyzésü és