Levéltári Szemle, 22. (1972)
Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - KRÓNIKA - Kállay István: Nemzetközi igazgatástörténeti konferencia Siklóson / 149–153. o.
k 152 oktatásügyi igazgatásról a Ratio Deucationis-tól a tanácstörvényig hallhattunk előadást. Külön kiemelném ebben a szekcióban Pecze Ferenc, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem docensének előadását, melyet "Egyetemi igazgatás és egyetemi autonómia 1867-1918" cimmel tartott. IV. szekció : A helyi igazgatás problémái A IV. szekcióban Ludwik Lysiak k rakkói docens a lengyel helyi igazgatásról a II. Köztársaságban, Karel Maly prágai egyetemi docens "Az önkormányzat kérdése a cseh polgárság politikájában a 19. század második felében", Alexandru Herlea bukaresti kutató "A városi szervezet közös eszméi az utolsó száz évben", Fenny Miikova szófiai egyetemi docens az 1934. május 19-i bulgáriai városi önkormányzati reformról, Harald Rossmann bécsi egyetemi asszisztens az osztrák kamarák 1848-cal kezdődő fejlődéséről, Ruszoly József szegedi egyetemi adjunktus "Vármegyék a nemzetgyűlés ellen Magyarországon 1920-1921-ben" cimmel beszélt. . Degré Alajos , a Zala megyei Levéltár Igazgatója a megyei levéltárak szerepét ismertette a közigazgatástörténeti kutatásokban. Előadását nagy figyelem kisérte. mivel ismertette azokat a fondokat és állagokat, melyek a közigazgatástörténet szempontjából adatokat tartalmaznak. Jerzy Senkowski a varsói egyetem docense "A gazdasági önkormányzatok Lengyelországban 1918-1939" cimmel tartott kiemelkedő előadást. 1918-ban a lengyel állam feladata a korábban nem lengyel hatalom alatt álló területek egységes gazdasági és politikai-közigazgatási szervezetének kiépitése volt. Az állam struktúrájának modelljét az 1921. március 17-i alkotmány határozta meg, mely széles alapon nyugvó önkormányzatokat hozott létre. Ez vonatkozott a gazdasági önkormányzatokra is, mint pl. a mezőgazdasági, kereskedelmi, ipari, kisipari, munkás és más kamarákra, melyeket a legfelsőbb gazdasági kamara fogott össze. A továbbiakban e kamarák fejlődését vizsgálta a szerző. Kállay István, az Országos Levéltár osztályvezetője, az adminisztratív tutela előtörténetéről beszélt. Előadása szerint a tutela gyökerei a felvilágosult abszolutizmus korába nyúlnak vissza. A tutela nem magyar különlegesség, hiszen az osztrák örökös tartományok önkormányzatai is nagymértékben függtek a tartományi kormányoktól. A felvilágosult abszolutizmus megkísérelte a korábban is meglevő választási biztosi intézmény kiterjesztését: az 1770-es évektől kezdve az államtanács javaslatára egyre gyakrabban küldenek biztosokat az önkormányzatokhoz. Az önkormányzatok élére állítandó királyi biztosi intézmény pénzügyi okokból nem valósult meg. A közigazgatási tutela első modern jelentkezése a középkorból átmentett főispáni állás fenntartása volt, kit már 1844-ben a városok élére akart a központi kormányzat állítani. 1867 után, .az uj hivatalok szervezésekor, felmerült a lehet őség,hogy az uj feladatokat az eddigi önkormányzati apparátus keretében valósítsák meg, s ez részben igy is történt. Az előadó következtetése szerint az 1870-től kezdve erősebben megnyilvánuló közigazgatási tutela előzménye a királyi, kamarai, kerületi biztosok voltak. Sik Ferenc budapesti egyetemi docens "Budapest székesfőváros közigazgatása az 1930-as és 1934-es fővárosi törvény tükbéen" cimmel tartott nagy érdeklődéssel kisért előadást. Hangsúlyozta, hogy az általános közigazgatási reformtörvényt, az 1929 : XXX. törvénycikket követő uj fővárosi törvény nem egyszerű adaptálása az előbbinek, hanem a kormánynak a fővárosi törvényhatóság irányában folytatott sajátos politikáját tükrözi. A főváros ugyanis az ellenzék számára a többi törvényhatósághoz viszonyítva alkalmasabb fórumot jelentett, ugyanakkor Budapest jelentősége a kormányzat politikai törekvéseinek megvalósítása szempontjából kiemelkedő volt. Az 1930-1934 között fővárosi törvényhatósági tanács vidéki törvényhatóságok kisgyűléseinél jelentősebb szerepet játszott. Az 1934-es fővárosi törvény a budapesti autonómia válságát mutatja. A gombosi tervek megvalósítása helyett, amelyek az autonómiák teljes felszámolására irányultak, az önkormányza-
