Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Scholz Tamás: Levéltárban őrzött papírok adszorpciós mérései / 57–64. o.

litheti az I. tipusu görbét, vagyis telitési görbét kaphatunk. Ha azonban diffúzió utján ezen a fedőrétegen keresztül jut a viz, akkor ismét ujabb gőzmolekulák adszorpciójára nyilik lehetőség. Nyilván ennek a lehetőségnek feltétele a magasabb gőznyomás, és ezzel együtt a felület közelében növekvő adsz orbátum molekula-koncentráció. Ebben az esetben a telitési szakaszon előbbre haladva később következik be az inflexió, vagyis az e mögött rejlő rostduzzadás. Ezután a szakasz után azonban a többmolekulás réteg, vagy egy folytonosan újra alakuló monomolekulás réteg létrejöttének nincs akadálya ; a görbe meredeken felfelé változik. Ha ezeket az elméleti megfontolásokat figyelembe vesszük, magyarázhatóvá válik a két bemutatott adszorpciós izoterma között tapasztalható különbség is. A 3. ábrán bemutatott és 1731-ből származó papir, amely tiszta rongypapir, kézi meritésü, és igy különösebb töltőanyagot sem tartalmazhat, vagyis a pórusokon belül lehetősége van az adszorbeálódott viznek folyamatosan duzzasztani a rostokat, és ezzel állandóan ujabb vizgőzmolekulák adszorpcióját teszi lehetővé. Ezek mennyisége a növekvő vizgőztenzióval nő, és a telitési nyomás közelében végtelen felé hajlik a görbe, vagyis erősen nő az adszorbeálódott vizmolekulák mennyisége. Az adszorpciót az alkalmazott hőmérsékletek forditottan befolyásolják, ez a tény fizikaikémiai megfontolások alapján érthető. Minél magasabb a hőmérséklet annál nagyobb az a hajtóerő, amely a desszorpciót segiti elő. E két folyamat egyensúlyaként csökken a magasabb hőmérsékleten adszorbeálódó vizgőzmolekulák száma, vagyis a mennyisége. A felvett viz mennyiségére nézve ez a bemutatott 15 C° különbség hatására mintegy 1 %-nyi egyensúlyi nedvességtartalom különbségben mutatkozik meg. (A felvett viz abszolút mennyiségének átlagában 20 %-nak vehető a csökkenés). A bemutatott ábrán láthatjuk,hogy 90 %-os relativ nedvességhez tartozó pontban a hőmérséklet hatása nem tapasztalható, illetve ezen felül megfordul a jelenség, és növekvő' hőmérséklet hatására növekvő a felvett viz mennyisége is. Ezt világosan leolvashatjuk a 2. ábrán bemutatott izobárokból. Ennek magyarázatául talán a duzzadási folyamat szolgálhat, amely leszükiti a kapillárisok átmérőjét, és ezzel megnöveli a kapilláris kondenzáció sebességét, amely túlkompenzálhatja a hőmérséklet deszorpciós hatását. Ennek igazolására további kisérleteket kell majd végezni. A 4. illetve 5. ábrán bemutatott és 1934-ben megirt miniszterpapiron felvett adszorpciós izotermák eltérnek bizonyos vonatkozásban az előzőektől. A görbék menete nagyjából megegyezik az előzővel, de az alacsony relativ nedvességtartalomhoz tartozó szakaszokon a hőmérsékletnek nincs befolyása az adszorbeált mennyiségre, legalábbis a mérési hibahatárokon belül, csak az 50 %- relativ légnedvességhez tartozó tartományon túli szakaszban érvényesül a hőmérséklet hatása. Ezzel együtt jár az a jelenség is, hogy az alacsony relativ nedvességtartalomhoz tartozó szakaszon egy telitési szakaszt észlelhetünk, amely után jelentkezik az inflexió, és megnő hirtelen a görbe meredeksége. Erre a szakaszra az is jellemző, hogy tapasztalható a hőmérséklet hatása is. Ezt a jelenséget a papir felületének kezeltsége magyarázhatja. A miniszterpapir felülete erősen "simitott", sok enyvező és töltőanyagot tartalmaz. Ezzel bezárják a kapillárisok nyilasát, a vizgőz a kapillárisokba csak diffúzió utján juthat be. Itt nyilvánvaló, hogy gyorsan kialakul egy monomolekuláris vizréteg a papir felületén, melynek mennyisége a kis hőfokkülönbség hatására a mérési hibahatáron belül nem változik. Amikor azonban a magasabb relativ nedvességtartományba érünk, a nagyobb vizgőzkoncentráció kedvez a diffúziónak, igy a felületi zárórétegen keresztül megindul a kondenzálódott viz diffúziója a papir belsejébe, és ezzel lehetővé válik a felületen ujabb vizmolekulák adszorpciója. Ezzel együtt megindul a kapillárisokba bekerült viz hatására a rostok duzzadása is, vagyis az előző papirnál leirt folyamat mostmár akadálytalanná válik. Ezen a szakaszon azután már észlelhető a hőmérséklet befolyásoló hatása is. Vagyis ebből a tapasztalati tényből arra következtethetünk, hogy a felületében nagy mértékben kezelt papirosok esetében a töltő anyagok lelassítják a papir nedvességfelvételét, és csak magasabb vizgőznyomás képes ezt a lassító hatást kompenzálni. A két papir egyensúlyi nedvességtartalmának számszerű adatai alig különböznek egymástól, különösen az adszorpciós görbe alsó felén. A görbék lefutásából az is megállapítható, hogy a tiszta rongypapir duzzadása nagyobb mértékű, mint a töltőanyagot tartalmazó gépi papirosé.