Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Scholz Tamás: A papír felületi pH-ja sík üvegelektródával történő meghatározásának új módszere / 49–56. o.

53 Tekintettel a 4.sz. ábrán bemutatott siküvegelektród méreteire, méréseim során a papir nedvesítése gondot okozott, mert nem bizonyult elégnek az elektródán visszamaradó egy csepp viz a mérő és referens elektróda közti vezetés megteremtéséhez. Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy a csepp szélén más pH mérhető, mint a csepp közepén, miután a csepp viz felszivódott a papirba. Ez a jól ismert papirkromatográfiával van összefüggésben : a csepp felszivódása után annak területén levő ionok koncentráció-eloszlása nem lesz egyenletes, mert a viz magával szállitja, mintegy maga előtt "tolja" a vizben oldódó ionokat. Ez a különbség pH-ban kifejezve 0,2 -0, 4 pH különbséget jelentett, vagyis ennyivel alacsonyabb pH-t lehetett mérni a csepp szélein a közepéhez képest. 4. ábra A RADELKISZ OP 802 tipusu siküvegelektródájának sematikus rajza Ezt a jelenséget ugy küszöbölhetjük ki,hogy a mérendő papirnak viszonylag nagy felületét nedvesítjük meg. Méréseim során ezért legalább 20-25 cm^ nagyságú területet nedvesítettem meg. A nedvesítést mindig bemártással végeztem, igy a papir nedvszívó tulajdonságának megfelelő vízmennyiség került a papirba. Ezzel módszerrel a megnedvesített területen belül nem volt mérhető pH különbség, amennyiben a papiros Öregedése során eleve nem eltérően savasodott. (Pl. Egy ujságkötet lapjainak széle mindig savasabb, mint a lap belseje. ) Az alkalmazott desztillált vizzel is voltak bizonyos problémák. A pH-mérések általános előírásai rendszerint széndioxidmentes - kiforralt - desztillált vizet írnak elő. Azonban a papírban porózus szerkezete miatt sok levegő van, ugyanakkor a rost szövedék nagy felületet jelent. Ha erre a nagy felületre tehát viszonylag kevés széndioxidmentes vizet viszünk fel, akkor az gyorsan telítődik széndioxiddal, mert nagy felületen érintkezik a levegővel, és benne a széndioxid koncetráció nulla lévén, nagy a hajtóerő, amely gyorsítja a széndioxid oldódását. Fenti indokok miatt én nem széndioxidmentes desztillált vizet használtam, természetesen a kalibrációnál épugy, mint a tulajdonképeni mérésénél. Megjegyzem,hogy a mérések során ionmentesitőből nyert vizet használtam, miután több méréssel meggyőződtem arról, hogy a normál desztillált vizzel végzett mérésekhez képest a mérési hibahatáron belüli eltérések jelentkeztek csak.