Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Scholz Tamás: A papír felületi pH-ja sík üvegelektródával történő meghatározásának új módszere / 49–56. o.

50 A mérési módszer kidolgozása során a felmerült kérdésekre sikerült megoldást találni, és ezzel egy gyors és kényelmes, valamint a pH meghatározás reális megközelitését eredményező módszert kidolgozni. A papir felületén történő pH mérésnél figyelembe kell venni azt a meglevő különbséget, amely egy oldatban történő pH-méréssel szemben fennáll. Itt egy heterogén rendszerrel állunk szemben, melyben az ionok diffúziója is viszonylag gátoltabb, mint egy oldat belsejében. Ezért a a mérendő nedves papir felülete és a mérő elektróda felülete között mindig számolhatunk egy diffúziós potenciál létrejöttével. Az üvegelektróda felületén kialakul egy több molekula vastagságú folyadék réteg, amelyben a papir belsejéből a H-ionok csak diffúzió utján juthatnak be. Mivel a papírban összefüggő folyadékrétegről nem beszélhetünk, ez csak fokozza a nehézségeket. Nyilván a papir szerkezete, a töltő anyagok jelenléte, vagy hiánya, illetve azok minősége, a papir felületének kezeltsége, mind valamilyen befolyással lehet a kialakuló diffúziós potenciálra. Ezért ennek nagysága nem határozható meg még megközelitően sem. Ha arra is figyelemmel vagyunk,hogy a diffúziós pontenciált leiró matematikai összefüggések (3,4) csak oldatokra érvényesek, és az egyszerűsítő feltételek mellett is a rendszerben levő összes ionok mozgékonyságát is ismernünk kellene, akkor látható a kérdés bonyolultsága. Ugyanakkor még több szigorú elméleti követelménynek kellene eleget tenni a rendszernek, melyekről egy heterogén rendszer esetében szó sem lehet. Tehát azt a tényt, hogy nem oldatban, hanem egy nedves papir felületén mérünk pH-t, csak mé1. ábra I = oldatban felvett kalibrációs egyenes, n = szűrőpapíron felvett kalibrációs egyenes