Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - Fallenbüchl Zoltán: Adalékok a magyar kamarai hivatalszervezet működéséhez a Rákóczi szabadságharc idején / 37–48. o.

FALLENBÜCHL ZOLTÁN 37 Adalékok a magyar kamarai hivatalszervezet működéséhez a Rákóczi szabadságharc idején A Rákóczi-szabadságharc korának történetéről számos forráskiadvány és monográfia áll rendelkezésre. Kevés olyan korszak van a magyar történelemben, amellyel annyira szivesen foglalkoznának a kutatók, mint ezzel. Az eseménytörténetileg jól feltárt kor irodalmának sajátosságához tartozik,hogy a kutatók elsősorban Rákóczi és szabadságharcának szempontjából világitották meg a történteket. így foglalkoztak a Rákóczi által kiépitett államapparátus működésével, ugyanakkor kevésbé vizsgálták a királyi hivatalok sorsát a szabadságharc évei alatt. Az alábbiakban egy kisszámú, de fontos szerepet játszó réteg : a királyi hivatalnokság sorsát igyekszünk nyomon kisérni, főként a Magyar (Pozsonyi) Kamara területén. Ez az értekezés nem törekszik teljességre ; mellőzi a vonatkozó szakirodalomra való hivatkozást is és csupán egyetlen iratállag, a Magyar Kamarához intézett levelek (Litterae ad Cameram exaratae, E 41) alapján kivan adalékokat hozni a nevezett témához. A feldolgozott anyag természetéből adódóan elsősorban a Magyar Kamara külső hivatalnokainak sorsát kisérjük figyelemmel, főként a harmincados okét, akik a harcok következtében nehéz helyzetbe kerültek. Állomásaik az ország egész területén, de főként a határvidéken helyezkedtek el, éppen azokon a helyeken, amelyek a hirközlés akkori állapotában kulcsfontosságúak voltak, s igy gyakran kerültek a harcok középpontjába. Az ország másik, régóta fennálló pénzügyigazgatási szervének, a Szepesi Kamarának területe mindjárt a harcok alején nemcsak tartósan Rákóczi uralma alá került, hanem annak hatalmi bázisává is lett. Apparátusának egyes tagjai, igy Kálmánczay István tanácsos és Olasz Ferenc titkár (1) jelentős szerepet játszottak Rákóczi uj magyar közigazgatásának megszervezésében. A Magyar Kamara apparátusából viszont jobbára csak fiatal és nem is a kinevezett tisztviselők közé tartozó hivatalnokok önkéntes Rákóczihoz állasáról van adatunk, pedig bizonyosra vehető, hogy a felkelés célkitűzései sok hivatalnoknak is rokonszenvesek voltak. Abban, hogy ezek nem csatlakoztak a felkeléshez még ott sem, ahol magukra hagyatva álltak szemben a kurucokkal, pszichológiai tényezők játszhattak közre. Ezeknek a pszichológiai tényezőknek keletkezésére, egyes momentumaira ugy véljük, feleletet kaphatunk a Magyar Kamara Levéltárának Litterae ad Cameram exaratae állagából. 1703. májusa előtt az Magyar Kamarához befutó jelentések még nem mutatják a szabadságharc közelgő kitörését. Ez év januárjában Lipótvár gabonabiztosa, Jary Farkas a galgóci harmincadostól nagyobb pénzösszeget vesz át a hadifogoly francia katonák szállásainak rendbehozatal Iára. (2) Ekkor tehát még az ellenséges hadifoglyokat is Magyarországon helyezik el. Árpilis elején Silbereysen Lőrinc Fábián szigetvári tüzérszázados kérésével kénytelen foglalkozni a Kamara tanácsa, akit az nyugtalanít, hogy tizennégy éve birt szállását az Udvari Kamara másnak akarja adni. (3) A kamarai tanács előtt olyan ügyek szerepelnek, mint Szorad György elhalt szentjánosi harmincados hagyatéka. Ezt a hagyatékot Szorad hivatali utóda, Seer András lefoglalta. Azt szerette volna az utód, ha a javak az ő kezelésébe kerülhetnének. Szándéka ellen az elhalt harmincados anyja, két kis leányunokája érdekére hivatkozva tiltakozott. (4) Május 10-én, két nappal Rákóczi Brezán várából kelt kiáltványa előtt még Schmitthoffen Ferenc komáromi harmincadellenőr ugye ad dolgot, ki "az eghés Rév Comaromy Tanácsot. . . minemő gyalázatos szókkal illette. . . (5) Bármily izolaltnak látszik is ügye különben mutatja, milyen ellentétek feszültek több helyen a városi önkormányzat és a pénzügyigazgatás hivatalnokai közt. Hogy Schitthoffen aligha csak jellemhiba miatt volt a városi tanáccsal rossz viszonyban, akkor világlik ki jobban, ha megfontoljuk,hogy Komárom kereskedőváros, a marhakereskedelem egyik központja, amelynek marhahajtási ügyeibe ugy látszik, a harmincadhivatal ellenőre erősen beleavatkozott. Jobbára ilyen jelentéktelenebb ügyekről számolnak be a Magyar Kamarához ezidőben befutott jelentések. Az országos jelentőségű