Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - Oltvai Ferenc: A községi irattárak védelme Csanád megyében a felszabadulás előtt / 14–36. o.

16 Nem véletlen, hogy a megyék és a városok levéltárosai elsősorban a községekre és azokra a városokra gondoltak, ahol levéltáros nem is volt, vagy ha volt, annak sem a képzettsége, sem a helyzete és az adott körülményei nem voltak elégségesek ahhoz, hogy feladatát betöltse. A községek és a városok felett a megyei alispánok rendelkeztek, - akiket megnyerve, intézkedéseket lehetett hozatni a helyzet megváltoztatására. Amikor alább az egykori Csanád, a kérdéses időben és már 1924 óta Csanád-Arad-Torontál megye vezetőségének és főlevéltárosának, Árva Jánosnak a községek irattárai védelme ügyében tett lépéseket ismertetjük és az 1935-1938. években végzett munka lefolyásáról és eredményeiről szándékozunk beszámolni, néhány dolgot előre kell bocsájtanunk. Egyes megyék levéltárosai - már a Csanád megyei kezdeményezés előtt - átérezve az irásos anyag pusztulásából a történetirásra, elsősorban a helytörténetirásra háramló veszélyt, lépéseket tettek a megyei levéltár gyűjtőkörébe nem tartozó városi és községi iratok megmentése érdekében. Törvényes intézkedések őket erre nem kötelezték. Sopron megye alispánja Sümeghy Dezső főlevéltáros kezdeményezésére 1927-ben körrendelettel fordult a községek elöljáróságaihoz, hogy mind az őrizetük alatt álló községi iratokról, mind pedig a feltalálható társulati, családi levelesládákról készítsenek kimutatást. Ennek a ma egyszerűnek tekinthető lépésnek akkor nagy volt a jelentősége. E lépés eredményes volt, mert az érdeklődés nyomán 13 községi és néhány jelentékeny családi levéltárat letétként átadtak a megyei levéltárnak. Egyidejűleg Sopron város is tett hasonló intézkedéseket eredménnyel. Szabolcs és Pest megyében is gyarapodtak a levéltárak ezen az utón. Majd Csanád megye követte az eddig felsoroltakat. Rajtuk kivül Bihar, Zemplén, Veszprém, Heves és Zala megyék levéltárosainak kezdeményezésére legalább annyit tettek, hogy felmérették az irattárak anyagát. A megyei levéltárosok a felderitő munkát a maguk kezdeményezéséből, indították meg. Ehhez a buzdítást leginkább a Levéltári Közlemények ilyen vonatkozású tanulmányaiból merítették. (9) Jánossy Dénes a megyék főlevéltárosaitól beszerezte az információkat és azok felhasználásával 1936-ban ismertette az egyes megyékben elért eredményeket. (10) Különben Jánossy csupán azt tette közzé, hogy melyik megye mit tett, de a felmérések színvonalával és módszerével nem foglalkozott. Közléséből merítettük a fentebb felsorolt megyékre vonatkozó adatokat. Csanád megyében a községek iratainak a felmérését 1937 és 1938-ban végezték és az kiterjedt a megye 38 községi elöljáróságára és a megye egyetlen városa, Makó megyeszékhely levéltárára. A felmérést lényegében Árva János megyei főlevéltáros irányította és végezte el az alispán megbízásából, mint az ügy előadója. A helyzet megismerésének az volt a célja, hogy a megyei levéltár, illetve az alispán hatáskörét kiterjesztve a községi irattárak fölé, rábírják a községeket,hogy megőrzésre érdemes irataikat önként adják át a megyei levéltárnak. Ezt a szándékot különben az alispán a megyei hivatalos lapban ki is fejtette és az ennek folytán köztudottá vált a községek és az iránytszabó megyei közvélemény - elsősorban a vezető beosztású önkormányzati és állami alkalmazottak és a törvényhatósági bizottság tagjai között. (11) Az alispán által kifejtett törekvés abban az időben nem volt általános és ha megvalósul, a levéltári értékű iratok védelmének jelentős tényezője lett volna. Ugy véljük, az eddig előadottak elégségesek ahhoz, hogy kellő megvilágításban lássuk elődeink törekvéseit. Árva János is egyike volt azoknak a levéltárosoknak, akik sokat fáradoztak a helyi levéltárügy, de amellett a könyvtár és a múzeum, valamint a Csanád megyei helytörténetirás színvonalának emeléséért. Árva János 1896-ban született Makón, Apja hagymakertész, kisbérlő és kisbirtokos volt. A gimnáziumot szülőhelyén végezte, középiskolai tanári oklevelet Budapesten szerzett. 1924-ben nevezték ki Csanád megye főlevéltárosává, ahol tevékeny szerepet vállalt. Reábízták a megyei könyvtár vezetését is, amelynek állománya 1944-ben megközelítette a 20 000 kötetet. Makón a régi megyeháza mellett 1929-ben elkészült a szárnyépület, és abba beköltöztette a levéltárat és a könyvtárat. Számottevő szerepe volt abban, hogy a megye megvásárolta a DEMKE (Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület) középiskolai internátusnak használt épületét azzal a céllal, hogy az a megyei kulturális