Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 2. szám - IRODALOM - Kanyar József: Győr. Várostörténeti tanulmányok. Győr, 1971. / 117–119. o.

118 kor, ahogy az itteni terület birtokbavételekor a rómaiak keltákat is találtak, ugy csatlakoztak a római temetők a kelta sirhelyekhez, s még a római kor kerámiáin is sokáig volt felismerhető a kelta jelleg. A város római kori pusztulása következtében aligha vészelhette át a római lakosság a népvándorlás viharos időszakát, noha a nyelvészet és a településtörténeti adatok még a mai napig is utalnak e kor örökségére. Az Attila halála utáni ókori és középkori fordulótól kezdődően Váczy Péter tisztázta az avar, a türk, a bolgár-török, a frank, az Árpádok fejedelmi törzsei körüli problémákat, keresve az avar és frank korszak áthagyományozott kereszténységének sajátosan archaikus bizánci tartalma és a magyar kereszténység közötti hidat, az Ábrahám egyház szerepkörén keresztül. A középkori Győr jelentőségével a megye régi levéltárosa, Le

ngyel Alfréd foglalkozott, keresve a tatárjárás előtti ősi várispánság okleveles nyomait, a királyi megye középpontját képező községszerü-település fölmüvességgel és kézművességgel foglalkozó népességének a jelentős hányadát. A város kialakuló piacainak és vásárainak jelentősége egyre növekedvén - már korán jutott szerephez a város állandó településhelye és a városalkotó két népelem-mag: a kézműves és a kereskedő. A tatárjárás utáni XIII. század valami újnak lett a csirája a városban, a polgárosodásra alkalmas néprétegek a királyi megyeszervezet helyébe uj önkormányzati testület kibontásán munkálkodván. Mindazonáltal még jó ideig kellett várnia a városnak ahhoz,hogy azt V. István a királyi szabad városok sorába emelje. A katonai és az egyházi hatóságok közti súrlódások ellenére is kétségkívül urbanizálődő oppidum végül is Észak-nyugat-Dunántúl legfontosabb végváraként kiépülve várta a törököt. A 700 éves város kiváltságlevelét nagy biztonsággal elemző Fügedi Erik a XII. század fordulója előtti városi funkciót betöltő településhelyeket - a történészek egy része még ma is mezővárosként fogadja el azokat - lényegében keleti nomád tipusu városokként tárgyalja, amelyek világi és egyházi szervezetű piaci központok, háború esetén pedig védelmi centrumok voltak. E városok felett a XII. század történelme mondott Ítéletet, át kellett alakulniok a királyi kiváltságok birtokában önkormányzatuk kiépítésével s városfallal való körülvételükkel. E fejlődést a tatárjárás még inkább meggyorsította, jóllehet püspök és káptalan érdeke még nagyon sokáig keresztezte az autonómiát. Mégis e privilégium biztosította e jogi kiváltságnak minden győri lakosra való .kiterjesztését, valóban szabad királyi várossá fejlesztve azt. Jenéi Ferencnek, a hódoltság másfélszázados korszakáról irt értékes fejezetének tévedés volt azonos cimet adni Lengyel Alfrédnak valóban a középkorról szóló tanulmányáéval. Izgalmas tanulmányok következnek ezután sorjában, kiváló levéltárosok tollából. Bácskai Vera, a magyar mezővárosok élesszemü kutatója, a város 18. századi társadalmi összetételét vizsgálta a korabeli adőösszeirások alapján. A tanulmány'megirása nemcsak Győr városának tett szolgálatot, de a várostörténet egyik legelhanyagoltabb korszakának -a 18.századinak - feltárásával e fejlődés sajátos tendenciáinak a kimunkálásával, a köztörténetirásnak is haszonnal szolgált. Balázs Péter a város gazdaságát és társadalmát a feudalizmus bomlása és a polgári forradalom és szabadságharc időszakában mutatta be. A virágzó gabona- és állatkereskedelem, a hajózás mind-mind segitette az ipari tőke egyidejű gyors növekedését is. Mindezek már a reformkorban és a polgári forradalom idején is motiválták és gazdagították a kulturális felépítményt (színház, zenei élet, nyomda, olvasó egylet, sürü iskolahálózat s fejlődő egészségügy stb.). A város politikai életének a fejlődése pedig alapjául és keretéül szolgálhatott mindama törekvéseknek, hogy a város a "Magyar Marseille" legyen, a szabadságharc forradalmi megmozdulásainak egyik komoly bázisa. Talán ez élte tul a szabadságharc eltiprását is a abszolutizmus korszakában - Lengyel Alfréd második tanulmánya szerint - , hiszen a Kossuthot és a Garibaldit éltető gyakori felvonulások igen sok aggodalmat keltettek akkortájt Bécsben. E tanulmánykötetben is igen jellemző képpel indította izgalmas mondanivalóját a város dualizmus kori gazdaságáról és társadalmáról Vörös Károly. A teljességében elkészült mondanivaló szét is feszitette volna a kötet terjedelmi korlátait, a tanulmány nagyobb részének elhagyására kényszerítve a szerzőt. Még így is, egy magyar középvárosnak: a kereskedelmi központtól a modern iparvárosig vezető utjának komplex bemutatására vállalkozott a tanulmány hazai várostörténeti irodalmunk első kísérleteként. A város csúcspontján álló kereskedelem, amely a 60-as évek <de-