Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 2. szám - IRODALOM - Degré Alajos: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. Békéscsaba, 1971. / 114–115. o.

IRODALOM IMPLOM JÓZSEF: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. (Ism. Degré Alajos) Békéscsaba, 1971. 440. 1. Tiz évvel az első megyetörténeti olvasókönyv után, nagyobb formátumban, csupán a feudalizmus utolsó másfél évszázadáról háromszor akkora oldalszámban jelent meg az előttünk fekvő Békés megyei kötet. Annak idején az első olvasókönyv, mely megjelenését Hadnagy László Zala megyei elnökhelyettes megértésének köszönhette, szerény célokat tűzött maga elé, az iskolai történelemtanitás szinesebbé tételéhez kivánt hozzájárulni, széleskörű olvasóközönség figyelmét akarta felhivni a történelmi érdekességekre. Nagyjából ezen az útvonalon haladt - az első könyv hibáin is okulva a Fejér megyei, a Sopron megyei és még jő néhány más olvasókönyv. Kanyar József a "Harminc nemzedék vallomása Somogyról" -ban egészen más célokat tűzött ki maga elé. Nagyszabású iratpublikáciőt akart, amely a megye történelmének nemcsak illusztrálására, de megvilágítására is alkalmas. Implom József visszatér a szerény "Olvasókönyv" cimhez, de megint uj műfajjal kísérletezik. Bevezetésében bevallja, hogy a megye történetének másfél évszázadát kívánja ismertetni, anélkül, hogy a régi értelemben vett megyetörténetet irna. Szakit az olvasókönyvekben eddig szokásos, az irat egészét vagy nagyobb részét közlő rendszerrel. Az egyes fejezetek szinte egységesen megszerkesztett közlések, melyekbe bele van szőve e

gy~

e

gy hosszabb-rövidebb részlet egykorú iratokból. Olyan tudatosan küzd az "iratközlés" rendszere ellen, hogy az irat lelőhelyét vagy korábbi közzétételének helyét sem adja meg a közlés helyén, hanem a könyv végén 42 oldalt elfoglaló jegyzetekben (ideértve a rövidítések jegyzékét is). Csak az idézőjelekből látjuk,hol beszél a szerző, hol idéz egykorú szöveget. Természetesen nagy gondot fordít közléseinek tárgy szerinti csoportosítására. Két fő fejezetén (az 1720-ig érvényesülő kamarai korszak, és az 1720-1848-ig tartó "magánföldesuri" korszak) belül közléseit tárgy szerinti fejezetekbe foglalja. Ez a felosztás persze nem lehet teljes, pl. a boszorkányhitre, boszorkányperekre több helyen is visszatér. Rendkívül nagy anyagot közöl, nagyon sokszor nem is idézetek, hanem adatok formájában (pl. a II. József féle népszámlálás), de bár inkább bő idézetekkel tűzdelt adatközlés, nem pedig iratközlés, az egyes fejezeteket igyekszik egységesen összefoglalni, mégsem olvasmányos, és nem teljes képe a megye állapotának. Erre egy példát legyen szabad felhozni. A 64-68. oldalakon a megyében megtelepült nemzetiségeket egyenként tárgyalja. A közlésnek több mint a fele a cigányokkal foglalkozik, és nem kísérli meg az egyes nemzetiségeknek a megyén belüli számarányát, vagy éppen annak legalább nagy vonásokbani változásait felvázolni. így e fejezetben több a kuriózum, mint a megyetörténet szempontjából döntő fontosságú adat. Nagyon részletesen foglalkozik a nép életmódjával, lakóházával, munkaeszközeivel, úrbéri és adóterheivel, a földesúri és megyei visszaélésekkel. E tekintetben kitűnő adatsorokat hoz fel.. Viszont a megyei és mezővárosi életet, a megyei közgyűléseket, városi tanácsokat csak egy-egy kuriózummal jelzi, melyek az egész hivatali apparátus működését nem eléggé jellemzik. Az adatok használhatóságát nagyon előmozdítja a jó és részletes név- és tárgymutató. A közölt adatokat bevezetővel látja el, de kritikát nem gyakorol felettük, nem foglalkozik a közölt irattöredék (pl. helytartótanácsi rendelet) végrehajtásának kérdésével. Ez olvasókönyvben nem is szükséges, de a szerző többet akart, mint egyszerű olvasókönyvet. A könyv használhatóságát egy nyomdatechnikai hiba csökkenti, a cimek és fejezetek betűnagysága, ami nem eléggé emeli ki az uj témakört, és a szerző szövegének és az iratközlésének teljes azonos betűtípussal való szedése.