Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 2. szám - FIGYELŐ - Bélay Vilmos: A francia levéltárak közművelődési tevékenységéről / 111–113. o.

112 tása, tanulmányi versenyek rendezése, végül a levéltári anyag egyéb módokon való népszerűsítéséből tevődik össze. A nagyobb francia levéltárakban egy vagy néhány főfoglalkozású dolgozó úgyszólván egyetlen feladatként a közmüveléssel való foglalkozást kapja. A megfelelő francia kifejezés" service éducatif" vagyis szószerinti forditásban "nevelési szolgálat". A kifejezés utal arra, hogy itt nemcsak közmüvelésről van szó (a hasonló tevékenységet a magyar levéltári terminológia igy nevezi). Az iskolai nevelés szerves része ez, amelynek a tantervbe való beépitéséről a kormányzat évtizedek óta gondoskodik. Nemcsak a párizsi Nemzeti Levéltárban (Archives Nationales) vannak immár sok éve ilyen közművelődési (ha ugy tetszik: nevelési) szakemberek, hanem a départamentok levéltárainak mintegy felében is. Ezek szervezik meg az iskolák levéltárlátogatásait és a diákokat vezető tanárral együtt ők mutatják be az anyagot a látogatóknak. Az ilyenfajta iskolai foglalkozásokra forditandó idő nem egyforma minden départament-ban, van ahol több, van ahol kevesebb órát állit be a tanterv erre a célra. A diákok közvetlenül szemlélhetik a francia nemzet történetének s azon belül szűkebb hazájuk, saját megyéjük történetének Írásos dokumentumait. És nemcsak szemlélik a tárlókban látható iratokat, de a legtöbb levéltárban kézbe is vehetik (az értékesebb iratokat átlátszó, feltehetőleg nylon-burokba helyezve védik a fogdosás okozta károsodástól). Arra törekszenek, hogy a látogató csoportok létszáma ne haladja meg a húsz főt (persze ezt nem mindig sikerül elérni, hiszen az osztályok létszáma általában nagyobb húsznál). Ezzel a törekvéssel azt hisszük, minden magyar levéltáros, aki vezetett már effajta látogató csoportot, messzemenően egyetért. Sokkal eredményesebb az ilyen foglalkozás, sokkal jobban alakul ki termékeny eszmecsere, ha nem tömegek állnak szembe a levéltárossal, hanem a téma iránt igazán érdeklődő kisebb csoport. A legtöbb levéltárban ez idő szerint még nincs külön kiállítási terem és külön előadóterem. Az is nagy eredmény, hogy már a vidéki levéltáraknak is van állandó kiállításra szolgáló helyiségük. A levéltáraknak, mind a párizsi Nemzeti Levéltárnak, mind a départament-i és egyéb területi levéltáraknak állandó kiállításuk van, melynek anyagát csak ritkán cserélik. Mint hiányosságot emliti a cikkíró, hogy a párizsi Nemzeti Levéltár állandó kiállításának anyaga időben Napóleon bukásával zárul, holott a felsőbb iskolai osztályok diákjai igényelnék az 1815 utáni francia történelem forrásainak bemutatását is. Ujabban felismerte a Nemzeti Levéltár vezetősége a változtatás szükségességét és tervbe vette további helyiségek megnyitását a későbbi korok bemutatására. A levéltár látogatás - beleértve a levéltári kiállítás látogatását - Franciaországban a látogatók számát tekintve talán első helyen áll: példaképp idézve egy adatot, 1965-ben több mint 14 000 látogatót jegyeztek fel a párizsi Nemzeti Levéltárban. Több levéltár az iskolalátogatásokra számítva a kiállításon ki nem állított értékesebb dokumentumokat elkülönítve őrzi,hogy szükség esetén azonnal kéznél legyenek. Más levéltárak katalógust készítenek róluk, s igy oldják meg a gyors megtalálást. A levéltárak gyakranvándorkiállitásokat is rendeznek (valószínűnek tartjuk, hogy ilyenkor nem az eredeti iratot bocsátják a kiállítás rendelkezésére, hanem a reprodukciót. Ma már az eredetivel csaknem tökéletesen megegyező másolatokat tudunk készíteni, ami a laikus látogató számára szinte egy értékű az eredetivel). Bár a francia diákok az eredeti levéltári források tanulmányozása során sokkal könnyebb helyzetben vannak a magyaroknál, hiszen a francia történelem dokumentumai már a 13-14. századtól kezdve általában francia nyelvűek, mégis gondoskodik a levéltár a szövegek érthetőbbé tételéről (modern átirat, esetleg fordítás stb.). A francia levéltárak közművelődési tevékenységének a látogatásokon - és ami attól nem is választható külön, a levéltári kiállítás bemutatásán - kívül másik fő ága a népszerű kiadványok készítése. A francia területi levéltárak a helyi pedagógusokkal együttműködve történeti forrásgyűjteményeket adnak ki. Ez a munka nálunk is folyik, nálunk is egymás után jelennek meg a helytörténeti olvasókönyvek, amelyek összeállításában a területi levéltárak aktive részt vesznek. A francia levéltárak a forrásszövegek népszerű publikációin kivül történeti képeskönyveket is adnak ki, a diákok fantáziáját megmozgató képeket bőséges magyarázó szövegekkel. Nagy súlyt helyeznek a történeti értékű pecsétek képes ábrázolásainak ismertetésére is, ilyen jellegű kiadványokat is készítenek, vagyis nemcsak kevés szakembernek szőlő kritikai, hanem a széleskörű olvasóközönség számára olcsó kiadásban is közzéteszik.