Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 2. szám - Degré Alajos: 19. századi kísérlet magyar egyházi közigazgatás bevezetésére a Muraközben: adalék a nemzetiségi kérdés történetéhez / 14–24. o.

21 Ezt ugy látszik, Savory József esperes is észrevette, és 1876. november 17-én, amikor felterjesztette a jegyzőkönyvet, csak a jegyzőkönyvhöz csatolt teológiai dolgozatokat kommentálta, a felterjesztéshez nem szólt hozzá, sőt ez utóbbit ki is felejtette a postából, és két nappal később pótlólag küldte fel. (66) Ezzel enyhén éreztette, hogy a maga részéről legalábbis nem kivan állást foglalni az ügyben. Az érseki konzisztórium kritikai észrevételeit is csak a feladott teológiai témákra korlátozta. A felterjesztést megjegyzés nélkül mutatta be az érseknek. Nem tudjuk, mi történt a továbbiakban. Ezúttal azonban az érsek nem térhetett ki a határozott fellépés elől. A tervezett lépés, amely majdnem kizárólag horvát nemzetiségű hiveit csatolta volna más egyházmegyéhez, csorbitotta volna az egyházmegyét, ha nem is súlyosan. Az egyházmegye 1885. évi 343 plébániájából és 2675 filiájáből (67) még egy évtized múlva is mindössze 17 plébánia és 77 filia volt a Muraközben. Belső tekintélyét teljesen elvesztette volna, és papsága visszavonhatatlanul rásütötte volna a "magyaron",' bélyegét, ha ezt a tervet szó nélkül hagyja. Nyelvi ügyekben jó érzéke volt, ezt mutatja a zágrábi felsővárosnak (ahonnan a németek mind elköltöztek) német nyelvű prédikációi beszüntetése, és ezzel az alsóvárosban való kisérlete.(69) Nem tudjuk, milyen utat választott, mert a fentebbiekből kitűnik,hogy Rómában is volt szava, intézhette ugy, hogy a pápa zár kőzzék el az átcsatolásról való tárgyalástól, de a legegyszerűbb az volt, ha a Szombathellyel való közvetitéssel megbizott primásnak vagy éppen a magyar minisztériumnak juttatta el tiltakozását, és a magyar minisztérium sietett engedni, hogy ezt a kitűnő közvetítőt, aki a horvát papság nacionalizmusát fékezte, el ne veszitse. Mekkora szükség volt rá, azt néhány évvel később a monarchia külügyminisztériumának egy tipikusan kicsinyes, a horvátok "tyúkszemére hágó" akciója mutatja. Az 1881. évi nagy Cirill és Metód ünnepségek után 1882-ben Zágráb város tanácsa ismét engedélyt kért a szentszéktől, hogy ezen az ünnepen az ünnepi nagymisét ószláv nyelven mondhassák, Strossmayer püspök pedig a maga egyházmegyéjében el is rendelte, hogy papjai ezen az ünnepen ószláv nyelven mondják a misét. A Monarchia vatikáni követének az utolsó pillanatban sikerült kivivnia a szláv tüntetés-jellegű ószláv misék szentszéki letiltását. Ezt maga Trefort miniszter közölte táviratban a bánnal és az érsekkel, aki továbbította a tilalmat Strossmayernek. Strossmayer roppant udvariasan és fogcsikorgató alázattal engedelmeskedett. Nem is volt Gyakovón sem tüntetés, sem bankett, de még a német nyelvű zágrábi újság is mérges hangú cikket irt az esetről. Mihalovics kivül maradt az egészen, nem kezdeményezett szláv nyelvű misézést, és engedelmesen végrehajtotta a kormány utasitását. (70) Mihalovics szerepének politikai fontosságát mutatja, hogy 1891. február 19-én bekövetkezett halála után három évig nem töltötték be a zágrábi érseki széket. A horvát közvélemény Strossmayert kivánta érseknek, (71) a magyar kormány pedig kitartóan és eredményesen küzdött ellene. Végül 1894. március 17-én a'már akkor 70 éves,csendes embernek számitő Pozilovic György senji (Zengg) püspököt nevezték ki.(72) Passziv embernek mutatkozott: ő a bán utján érintkezett a bécsi udvarral, (73) de a horvátországi nacionalizmust nem tudta fékezni. A horvát jogpárt már 1894-ben felvette programjába a Muraköznek Horvátországhoz csatolását. Poziloviéot politikai közvetítésre nem tudták használni. Alkalmasint ezért kapott 1910-ben utódlási joggal felruházott koadjutort, Bauer Antal zágrábi kanonok személyében, akivel szemben a horvát koalició eleve bizalmatlan volt. A horvát nacionalizmus egyre fokozódott. (75) Természetesen ilyen körülmények között a magyar kormány óvakodott a Muraköz egyházi közigazgatása kérdésének ujabb felvetésétől, hiába bombázta Zala megye törvényhatósága ujabb és ujabb feliratokkal. (76) Jegyzetek 1 Holub József: Zala megye története a középkorban. Pécs 1929. 115.1. 2 XIII. században emlitve: Vezmech (Vizmec) 1232, Domasinec 1244, Béla (Belica) 1247,