Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 2. szám - Degré Alajos: 19. századi kísérlet magyar egyházi közigazgatás bevezetésére a Muraközben: adalék a nemzetiségi kérdés történetéhez / 14–24. o.

19 Közvetitő szerepére egy apró példát emlitek. 1875-ben a stridói plébános megtagadta egy Burdács nevű hivatalnok eltemetését, és~nem járult hozzá ahhoz sem, hogy a temetőben földeljék el. A csáktornyai főszolgabirő meglehetősen agressziv hangon kereste meg a nedelicei plébánost, mint esperest, hogy exhumáltassa a holttestet és temettesse el a temetőben. Az esperes a megkeresést az érsekhez terjesztette fel. Az érsek felhívására a stridói plébános részletesen megindokolta eljárását, azzal, hogy az elhalt ateista agitátor volt. Az érsek alig több mint két héttel a megkeresés kelte után részletesen utasitotta a plébánost. A temetés megtagadásának csak alapos vizsgálat alapján lehetett volna helye, ezt elmulasztotta, tehát most pótolja. Ha nincs nagyon alapos bizonyítéka, végeztesse el az exhumálást. A főszolgabiró azonban nem várta be a vizsgálatot, hanem maga végeztette el a kihantolást és a temetőbe eltemetést. Az érsek erre körlevelet küldött az összes plébánosnak, és felhivta őket arra,hogy alánonjogban meghatározott okokból, alapos vizsgálat alapján megtagadhatják ugyan az egyházi temetést,de néni tagadhatják meg a temetőbe való elföldelést, mert erre világi egészségügyi és közrendészeti szabályok kötelezik. (50) Ez az álláspont értelmes és lojális. Meg akarja akadályozni a papság és a világi hatóságok összeütközéseit. E diplomatikus magatartás azonban többször kiváltotta az egyházmegye papságának ellenérzését. A tartománygyUlési választásokon papjainak mérsékelt, józan magatartást ajánlott, ami a papság egy részéből elkeseredett ellenállást váltott ki. Azt találták, az érsek nincs tekintettel a nemzeti érdekekért folyó harcra. Megázzál is meggyanúsították,hogy kincseket gyűjt magának, mig papsága nyomorog. (51) Az igaz,hogy az alsópapság egy része nyomorgott. 1890-ben Vojsk Alajos muraszentmáriai káplán segélyt kért az érsektől. A kérvényt a plébános terjesztette fel, és egyúttal igazolta, hogy a káplán a plébánostól természetben kapott lakáson és élelmezésen kivül mindössze évi 105 Ft-ban részesül a vallásalaptól, amelynek fejében évi 48 fogadalmi misét kell mondania. Egy másik misealapítványból évi 5-6 Ft. jövedelme van. Ebből még ruházkodni sem tud. (52) Ez volt az oka annak is, hogy az egyházmegye 294 plébániáján kellett volna káplánnak működni, de csak 118-nál működött. (53) E nyomorúságon akarva segiteni,az érsek saját jövedelméből évi 10 000 forintot költött a plébánosok segélyezésére. Más kisebb alapítványokat is tett, és a zágrábi káptalan négy kanonoki állását üresen hagyva, ezek jövedelmét is az alsőpapság segélyezésére fordította. (54) Bécs-et érthetően a Gesamtmonarchie : egyik fő őrének tekintette, neki köszönhető, hogy a horvát nemzeti önállóságért vivott küzdelem meggondolt keretek között folyt. (55) Papságával szemben néha éles fellépésre kényszerült. Az 1881-ben képviselővé választott Brantner Pál hercegováci plébánost pl.nem mentette fel a helybenlakás kötelezettsége alól. A plébános a pápához fordult, a Habsburg-házhoz való törhetetlen hűségét hangoztatva, a pápa pedig információt kért az érsektől. Az érsek részletesen kifejtette, hogy ha a papok képviselőként lépnek fel, összeütközésbe kerülhetnek a világi hatóságokkal, sőt az is megtörténhet, hogy a politizáló papok eretnekekkel fognak össze a katolikus érdekek ellen (célzás a horvát ellenzéknek a szerbekkel való szövetségére). A pápa az érseknek adott igazat, és az időközben már Budapestre utazott plébánosnak le kellett mondania mandátumáról. (56) / Az érsek és a klérus közötti ellentét néha hevesen fellángolt. 1872-ben, amikor az érsek javaslatára vizeki Tallián Ede légrádi plébános személyében magyar embert neveztek ki zágrábi kanonokká, az egész horvát sajtó felzúdult.(57) 1882-ben pedig a Pozor cimü lap egyenesen az érseket támadta meg, és a vizsgálat során kiderült, hogy ehhez az adatokat a vinogori plébános szolgáltatta. (58) IV. Ugyanaz a nacionalizmus feszitette azonban Zala megye közgyűlését is, amely 1867-ben, majd 1872-ben harcias feliratokkal fordult a kormányhoz, követelve a Muraköznek a zágrábi egyházmegyétől a szombathelyihez való átcsatolását. Indokolásul azt hozta fel, hogy a zágrábi egyházmegyéhez tartozó papok a magyar állameszme ellen lázitják a népet. (59) Ez a vád nem volt egészen alaptalan, de az is igaz, hogy a "horvát állam integritásáért" küzdő pártok, amelyek erélyesen kö-