Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 2. szám - Luttor Márta: A Filmarchivum munkájáról / 5–13. o.

5 LUTTOR MÁRTA: A Filmarchivum munkájáról A Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchivum 1972. március 1-én ünnepelte megalakulásának 15. évfordulóját. Az 1957-ben alapitott Színháztudományi és Filmtudományi Intézet a korábbi Színháztörténeti Múzeum és a filmgyár kötelékéhez tartozó Filmarchivum összevonásából született, önfenntartását pedig a Filmmúzeum biztosította. 1959-ben a szinházi és a filmes terület különvált. Azóta a Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchivum nagyjából azonos szervezeti keretek között folytatja önálló tevékenységét. Felügyeleti szerve a Művelődésügyi Minisztérium Filmfőigazgatósága. Az Intézet tevékenységi köre a következő: 1. tudományos kutatómunka (történet, esztétika, filmszociolőgia) 2. filmművészeti ismeretterjesztés (Filmmúzeum, filmklubmozgalom) 3. kiadói tevékenység (elméleti-történeti müvek; filmművészeti ismeretterjesztő kiadványok; a FILMKULTÚRA c. folyóirat) 4. gyűjteményi munka (filmgyűjtemény gyarapitása, megőrzése, szakszerű gondozása; filmfeldolgozás; film-és filmtudományi dokumentumok rendezése, publikálása; szakkönyvtári feladatok ellátása). A Gyűjteményi Osztály (Filmarchivum) tevékenységi köréhez tartozik tehát a különböző gyűjtemények, tárak kialakitása, ezek gondozása és feltárása. Ennek megfelelően működik három csoportja: a Raktári és Műszaki Csoport, a Filmográfiai Csoport valamint a Könyvtár és Dokumentáció . A filmszalaggal mint dokumentummal az előbbi két csoport munkája áll szoros kapcsolatban. A továbbiakban e két csoport munkáját szeretném részletesebben ismertetni. Közhelynek tűnhet annak emlegetése, hogy a filmművészet maga is fiatal művészet, és története során vásári látványosságból, szórakoztató iparból művészetté válása is hosszú, sőt napjainkban is tartó folyamat. Ennek a fejlődési folyamatnak a következménye az archívumi tevékenység alakulása is, amelynek a mai napig sincsenek a könyvtári munkához hasonlóan hagyományosan kialakult, nemzetközileg is többé-kevésbé egységes, lefektetett szabályai. Intézetünk, - illetve jogelődje a Filmarchivum - 1955 óta tagja a Filmarchivumok Nemzetközi Szövetségének, a F.I.A.F. -nak (Federation Internationale des Archives du Film), igy tudjuk, hogy más archívumok is a miénkhez hasonló gondokkal, problémákkal küzdenek mind az állománygyarapítás, mind a megőrzés, mind a nyilvántartás területén. Az is ismertté vált, hogy szervezettebb állománygyarapitásra, módszeresebb munkára kedvezőbb lehetőség nyilik olyan országok archívumaiban, ahol a filmgyártás állami kézben van, bár ez ott sem problémamentes. A tőkés országok archivumai azonban állandó harcot folytatnak a producerek szövetségével, amely ellenzi még azt is, hogy az archivumok tudományos célokra, megőrzésre a filmek egy-egy kópiáját gyűjteményükbe besorolják. A F.I.A.F. keretei között Intézetünknek sikerült gyümölcsöző kapcsolatokat kiépítenie, különösen a szocialista országok - elsősorban a Szovjetunió - archívumaival. Kielégitőek kópiacsere kapcsolataink, amelyek azt célozzák, hogy minden ország archivuma lehetőleg állományában tudja teljes nemzeti filmtermését, valamint olyan külföldi filmeket, amelyek maradandó, kiemelkedő történeti, esztétikai értéket képviselnek.