Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 1. szám - KRÓNIKA - Kállay István: Osztrák levéltáros-történész kongresszus Innsbruckban / 105–. o. - Degré Alajos: Horvát levéltáros-történész konferencia a Wesselényi-összeesküvés háromszázadik évfordulóján / 105–107. o.

107 minologiájának értelmezése körül zajlott, mert Klen szerint azok, akiket Klaic szabad parasztoknak vél, csupán költözési jogú, ingóikkal szabadon rendelkező jobbágyok voltak. Hallatlanul érdekes volt, bár nem egészen a témához tartozott Adamcek Josip profeszszornak Cikulin Julij vinovdoli kormányzóról szóló előadása. Azért nem tartozott a témához, mert a nevezett jószágkormányzó nem a Frangepánok, hanem a Zrinyiek alkalmazottja volt. Precizen mutatta be, hogyan sikerült a XVI-XVE. század fordulóján a nem nemes származású gazdatisztnek - amellett, hogy urait azok megelégedésére kiszolgálta - nem csupán meggazdagodnia, de nemesi, végül bárói cimhez is jutnia. Foritic Vinkó dubrovniki levéltáros gazdagon dokumentált dolgozatban mutatta be Dubrovnik (Ragusa) város és a Krk-et birtokló frangepánok közti kapcsolatokat. Előadása mégis egyoldalú volt, mert csak azt mutatta ki, mennyire tudtak együttműködni bizonyos kérdésekben, de hallgatott arról, hogy a feudális nagyúri Frangepánok és a gyakorlatilag függetlenségre törekvő Dubrovnik város között milyen érdekellentétek merültek fel, és azokat hogyan és mennyiben sikerült megoldani. Legtöbb vitát Klaic Nada egyetemi tanár előadása váltotta ki a "Zrinyi - Frangepán mozgalom" okairól és következményeiről. Abból indult ki,hogy helytelen ezt a mozgalmat "összeesküvés"-nek nevezni, mert valójában a horvát nemzeti szabadságküzdelem nevezetes fejezete. Vezetői azonban felelősek a mozgalom megtorlásaként bevezetett Habsburg abszolutizmusért. Igaz, főúri mozgalom volt, de a horvát nemesség jórésze határőrvidéken élt, igy Bécstől függő katonai parancsnokság alatt szolgált, ezért nem is állhatott a Béccsel szembeforduló bán mellé. A néptől pedig nem lehetett azt várni, hogy az őt elnyomó urakért harcoljon a németség ellen. Ezt a referátumot főleg Adamcek professzor támadta. Szerinte a mozgalom történetét Zrinyi Miklós törekvéseivel kell kezdeni, ezzel sokkal szélesebb alapra helyezzük. Kétségtelen, hogy a mozgalom vezetőinek voltak egyéni, önérdekű törekvései, de nem lehet az egész mozgalmat egyszerűen partikuláris kiskirályságok létrehozására való törekvésnek kezelni. Ha a mai szempontból nézzük, természetesen nem lehetett az akkori horvát nemességnek nemzeti öntudata, de bizonyos összetartozási érzés vezette. A bécsi kormány már a mozgalom megindulása előtt is abszolutizmusra törekedett. Ezért, bár korán tudomást szerzett a mozgalom szervezkedéséről, hagyta, hadd alakuljon ki, hogy ezzel jogcimet szerezzen a legsúlyosabb megtorlásra, a rendi önkormányzat teljes eltiprálására. Klaic óvatosan engedett. Elismerte,hogy Zrinyi Miklós egész Magyarországot akarta megmozgatni, de kitartott amellett, hogy a mozgalmat Zrinyi Péter horvát nemzeti alapra helyezte. Elismerte, Zrinyi Péternek számos ellensége akadt a horvát nemesség körében, és nem várhatta azt,ha sikerül horvát királlyá válnia, ezek engedelmes alattvalói legyenek. Ezért is kellett kapcsolatot keresnie a szultánnal, akitől függetlenségének elismerését remélte. A vita természetesen nem zárult le. Nem is lehet szóbeli vitától végleges eredményeket várni, csak ujabb adatok és szempontok felvetését. Érdemes megemlíteni azonban, hogy bár a vitában sok nacionalista elem is felmerült, pl. Mersics eisenstadti (Kismarton) kanonok szenvedélyes szavaiban, melyekhez a történelemnek nem sok köze volt, a vitatkozók szabadon és élesen beszéltek, igy elég sok problémát vetettek fel. Hiánya volt, hogy csak emlegették a mozgalom társadalmi és gazdasági alapjait, ezek tisztázására komoly kísérlet nem történt. Sokat hivatkoztak magyar történelmi forrásokra, de nem nagyon ismerték a magyar történettudomány, különösen a magyar maxista történetírás eredményeit. De erről nem csak ők tehetnek.